Halász Enikő : Fények

A szellő csak rebben szárnyaszegetten
zuhan el az avaron,
zúzmara hullik
az éj sötétjében,
gyémánttá válik a hajnalon,
hullott levélen,
szikrázva fénylik
kirajzolva az élet ért,
napsugár fényén
szökken az égbe
diadém lesz az Úr egén,
jókedvvé válva
hull a világra
hajnalonta
ha kérem én,
szívembe nézek
benne talállak
ott ülsz csendben a legmélyén,
áldásom ölel
gyűrűként téged,
mint napszínű
fénylő héj,
és öröktől fogva
csillog rajtad,
a létbe hozva
az égi fényt.

Legutóbbi módosítás: 2021.06.28. @ 18:58 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 44 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.