Tóth Zita Emese : Hunyorgó

Én nem akartam mást,
csupán csipkéket szaggatni az égre felhőkből,
ahogy megpördül előttem a vihar,
és magába csavar,
mint nedvszívó törölköző fürdés után,
rám tapad,
mint azok a szavak amiket méregből kiabáltam.

Öltöztet ez is, mint a szerelem.

A mindegy már úgy is egyszer vége hangulat,
vagy hogy feloldódnak a problémák,
mint a tányérra tapadt zsír a forró víz alatt.
Alá tartom a kezem, érezzek valamit,
mert amikor épp blackoutolok és robotként
pakolom a tegnap gondjait át a mába,
minden alakít rajtam,
és néha már az sem érdekel, merre.
Kezet törlök elfelejtett érintésekbe,
majd veled minden jó akkor is ha nem ölelésekben mosom tisztára magam.
Kicsit megint előrébb megyek,
az ablaküvegen látom,
valahol megint vihar van.

De nem itt.

Legutóbbi módosítás: 2021.04.19. @ 11:15 :: Serfőző Attila
Szerző Tóth Zita Emese 144 Írás
Életrajz röviden. Ez kötelezően kitöltendő mező.