Szép este ez, bár bevallom, hogy
napközben a hőség erősen meg-
viselt, és sajnálni kezdtem minden
embert, növényt, és állatot, akiket
hasonlóképpen hozzám gyötört e
bágyadt állapot. Áldás persze bőven
rejtőzött a napban – a függőágyból
néztem végig, hogyan mocorog
a föld, és épül vakondvár alattam.
Korábban pedig az elsárgult füvek
között tündöklő fényforráshoz vitt
a lábam, és én jó kedvemre leltem
a fűszálakon megtörve fénylő száraz
csiganyálban. Most pedig az itatókat
töltöttem fel vízzel, és mintha kert-
vendégem lenne az összes közelben
tanyázó madár, nagyokat bólogat
a régi bádoglavór peremén egyik
a másik után.
…
Egyébként nem beképzeltségből,
de est-karmester lettem; ha kettőt
tapsolok, a tücskök egyszerre
csendesednek el köröttem.
