Sonkoly Éva : Szavak, csak szavak…

Hogy lehetne szeretni jobban,
mielőtt kezemről elfogy a fény,
s vele az élet örökre elpereg.

Útszélre kerül a ma,
s a tegnap mellé ül.
Aztán (…)

Nehéz madárszárnyú éjek takarják
a fényt, s többé nem ébredek.
Egyszer még célom lesz minden,
ami volt – Veled…

Hogy lehet?
Most mikor a májusi napsütésben
a virágok is új tavaszról beszélnek.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.05.16. @ 13:21 :: Bereczki Gizella - Libra
Szerző Sonkoly Éva 580 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"