Halász Enikő : Kettőszázhuszonnyolc éj

Az idő elfolyik,
zárt ujjaim között por marad,
utána
szél fújja el azt is nyomtalan,
csak a keserű íz marja még a számat,
levegőtlenség van a tüdőm hajlatában,
szívemben a fény mi téged tükrözött,
csendben mattul,
talán el is tűnhet majd nyomtalanul,
ha nem várom majd, hogy jöjj
és a süket csendben
hangod sem hallom már
és látni fogom végre ,
hogy milyen tág a határ,
a fák, majd újra égig érnek,
lelkemben tiszta vágyak zenélnek
és nem várok rád többé.
Újra íze lesz a nyárnak,
illata lesz minden éjszakának
és nem tudom majd azt,
amit ma még igen:
kettőszázhuszonnyolc éj telt el nélküled.

Legutóbbi módosítás: 2021.01.13. @ 13:19 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 32 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.