Halász Enikő : Lebbenések

Ígéreteket mormol a száj,
dobbanásokat lobban a szív,
azt játsszuk, hogy élsz és élek,
hogy a távolság már nem hív,
emléket játszunk,
elmúlt időket,
kitárt ajtajú kalitkát,
szabadságot,
gondtalanság
fürge szárnyú madarát,
könnyűséget,
mit hoz a holnap,
táncokat,
mit eltáncol a láb,
örömöt, életet, álmot,
vágyakból font glóriát.

De az őszt nem játsszuk
és nem játsszuk a vágyat,
a hitet,
ha megfogjuk egymás kezét,
a bátorságot,
hogy egymás mellett
nem számít semmi
és a vég
egy szempillantás,
egy lebbenés.

Legutóbbi módosítás: 2021.05.23. @ 18:11 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 39 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.