Halász Enikő : Angyalok hídján

Szép csendben elengeded a lelked,
most már szárnyalhat szél sebesen,
nem tartja vissza a tested
a 92 év tavasza sem
és a kitárt ablak szárnya,
csak keretet ad a vágynak,
hogy lássam csillanó lelked
vajon merre szállhat,
és az ablakpárkány szélére
megszentelt gyertyát teszek,
hogy hajnalhasadatával
a lelked vissza találjon még,
a földi porhüvelyedhez.

A vasárnap éji csöndben
mosdatom szent testedet
gyönyörű asszonyi léted
megérint,
nézem a tökéletes formád,
mit egy háború borzalma
sem törhetett meg,
a fekete fehér képek
szép göndör hajú asszonyát
ott látom benned.

Megfáradt arcodat simítom,
pipacsvirág,
holtadban is szép vagy
és a mai éjszakán,
hervadó szépségként kelsz át,
az angyalok hídján.

Legutóbbi módosítás: 2021.06.18. @ 17:30 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 45 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.