Halász Enikő : A kép

Lépteid nyomát még őrzi a kép,
árnyékod vetülete
még lobban a falon,
illatod,
a betűző nap fényén,
szárny suhanva reppen ki az ablakon,
emléked,
a tűnő idő nyomán,
pecsétként zárja lelkemet,
a fel-feltörő vágy,
rám vetíti néha a kopár falakról,
illúzióim mámorát.

.

Legutóbbi módosítás: 2021.01.06. @ 12:12 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 18 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.