Marthi Anna : Nőnap

fehér fogú boldog hóvirágok

kertek, erdők, nagyvilágok

lányok haja szirom-szálas

rövidre nyírt barka fejét

férjek csokrán aranyesőt

teleszedik  kezük, ölük

újat érlel nevetésünk

tavasz van már hálateli

hogy fogjuk ezt megköszönni

Legutóbbi módosítás: 2021.03.08. @ 22:14 :: Serfőző Attila
Szerző Marthi Anna 1338 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak