Halász Enikő : Az idő

Ma már számolgatod
mit máskor oly kegyesen szórtál,
mert azt hitted
mindig örökké lesz,
hajtottad,
hogy gyorsabban teljen,
mert Te mást akartál,
mint amit lehetett,
majd gyilkosnak láttad,
mi megöli a vágyat,
csendben osonva,
hogy észre sem veszed
és volt már hóhérod is,
élethatárig
kínozva a lelkedet,
volt örömöd, bánatod egyben,
hajód a hullámzó létedben,
vihar és szélcsend
és Esthajnalcsillag,
ha vonzott az ismeretlen végtelen,
de mára a barátod lett,
már a legbensőbb társad,
kincsed mi meglopja életed,
mégis elfogadtad mulandó voltát,
itt a földön, nincs időtlenség,
a perc pereg.

Legutóbbi módosítás: 2021.02.16. @ 12:22 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 39 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.