Halász Enikő : Tánc

Hirtelen kevés lett a szó
és béna lett minden gondolat,
a csend mint élettárs
öleli át oldalad,
szorosan tapad
valahogy mégis szertehúz,
öledből a vágy
a nagy csendben kihunyt,
keresed mert hiányzik,
de nem találod,
lemaradt a szív,
úgy döntesz bevárod,
egyszer majd csak utolér.

Lassan mozdítod kezedet, lábadat,
ajtódon a vak remény kopogtat,
kitárod mellkasod, ott lapul benn a szív,
a fény hozzá beoson,
lágyan, táncolni hív.

Legutóbbi módosítás: 2021.02.05. @ 10:15 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 25 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.