Aranyeső virágát bontogatják
már a hosszabb nappalok, s
a fényben fürdő kőfalakhoz
sütkérezni gyűlnek már a méhek
– temérdek apró semmiségről
beszélni mennyit is lehetne,
akikkel azt hittük, hogy lesz
még alkalom, de valós vigasz;
ők látják már az Istent, s én
elhiszem, hogy országában
semmitől se félve, boldogságig
mártóztak a tiszta szeretésbe.
