Halász Enikő : A két tenyered

Fejem öledbe hajtom
simító két tenyeredbe fektettem arcomat,
szívem elcsendesedve dobban
már megvívtam minden harcomat,
lelkemben béke lakik
és bár már nincsenek benne álmok,
valahol a mélyben
az illatod megtalálom,
részemmé lett,
talán soha nem is volt ez másképp, szemedbe nézek,
benne van a másik világ még,
látlak benne téged
és az árnyakat,
tűnő félben vannak,
egyre halványabbak,
nézlek,
csendben összeolvadok veled,
arcomat magába öleli
a két tenyered.

Legutóbbi módosítás: 2021.03.29. @ 17:36 :: Serfőző Attila
Szerző Halász Enikő 44 Írás
Hiszem, hogy mindnyájunknak van dolga és feladata az életben. Ezeket a feladatokat igyekszem felismerni, megragadni. Útkeresési, a világ megismerése iránti vágyamat, talán még gyermekkoromból, Nagyváradról hoztam magammal. Mára megértettem, a valóban fontos pillanatok az életünkben oly illékonyak, mint a hajnali pára, de néha sikerül egy-egy mozzanatot, rálátást, csendpillanatot rögzítenem versek formájában. Kérlek tarts velem, ha kedved, időd engedi ezen az úton.