Koosán Ildikó : Késő esti elégia

 

    Késő esti elégia

 

                                   Koosán Ildikó

 

   Nem is sejted, anyám, mekkora utat bejártam,

   öled origója – a rég elenyészett – mire nyitott kaput,

   korok, korszakok távoli égdörgése milyen irányba

   taszított  szerényes konyhánk terített asztalától,

   merre a zsalugáteres ablakok reggeli fényözönétől,

   illatod ízét, ha csak a képzelet teremheti körém?

  

   Nem ismered, anyám, a csillagok járását ezen a tájon,

   ahol a vizek viharos moraját vélem kihallani a csöndből,

   s ha hangodhoz menekülnék, nem lelem hozzá az utat;

   a biztonság kiváltsága, jaj, kié lehet, jaj, kinek ítélik,

   mibe kapaszkodjanak ingatag lépeim, ha nem talállak?

  

   Nem is hiszed, anyám, naponta hányszor megidézlek,

   mozdulataimban élsz, tekinteted szemembe ékelődött,

   gondolataid gondolatomba, tükörképmásom mögött

   arcod homálylik, velem és bennem élsz láthatatlanul.

   Elgondolom, mivé is lennék rád nyíló emlékeim nélkül…

   2020.március 6.

  

   

Legutóbb szerkesztette - Nagy Horváth Ilona
Szerző Koosán Ildikó 953 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.