Efraim Arie Staub : Gyermekszerelem

Azon az ablakon

nem látszott át az ég,

visszatükrözte szösz-haját,

s szeme tenger-színét.

 

Befútt a szél a réseken,

fehérlett künn a rét,

s lázas szemmel csodáltam

kezének lágy ívét.

 

Új irkát vett el?,

(kötése tiszta, kék)

s türelmes szóval mondta:

Tanulnod kéne még.

 

Sárgán pislant a lámpa,

a t?z kacsintva ég,

t?z-fény lobban az arcán.

Csodálni kéne még!

 

Nagynéném szólt: Fiam,

indulni kéne rég!

Arca, ezernyi ránctól

repedt, mint régi kép.

 

Zavartan elbúcsúzom.

Találkozunk mi még!

Ajtóból visszanézve

csodálom. Oh, be szép!

 

Otthon hideg az ágyam.

Gyermekszobám sötét

árnyait lágyan oldja,

a holdvilágos ég.

Legutóbb szerkesztette - Efraim Arie Staub
Szerző Efraim Arie Staub 0 Írás
Költő vagyok, bolond vagyok. Mindig üres zsebem. Talán a sors akarta azt, hogy mindig így legyen. Költő vagyok? Bolond vagyok, tétova, furcsa pára. Névtelen. Szürke. Senki, csak Parnasszus páriája. Elhunyt:2016 novemberben