Bizonyos – elismerem: sajátos – szempontból közömbös, hogy az, akit lángolva szeretünk viszonozza-e érzelmeinket vagy sem? Tiszta szívvel és füllel hallom, amint nálam fiatalabb, esetleg egészen fiatal olvasóim most fölhördülnek, mert átélték már a Reménytelen Szerelem minden kínját és [… Tovább]
Lángok gyúltak a közelben túl közel tán… a szívemben. Szerelem tüze ez vagy fájdalom maró sebe mit feledni nem bírok s a jó ég tudja miért nem is akarok… Igen… úgy érzem szerelem minden id?k legnagyobbika mit érzett én érz? [… Tovább]
* Mikor elindulsz törni házasságot évek alatt kőbe vésett igazságaidból kicsusszanva, mint bőréből kígyó, nem fáj, csak hűvösebb van kissé a repceföld felett. Nem nézel szembe, hátra sem. Önmagadban felemelt arccal képzeled ez nem csalás, sors kényszerít, engedni törvényt [… Tovább]
Nyílik az ajtó, gyors ölelés és szoknya a földön, Hozta a vad buja vágy, durva hatalmas er?. Csodát remél, izzad az ágyamon, Megértem ?t, halkul a hús szava. S ma ránk, romolhatatlanokra Várnak az angyali semmiségek. Fogom kezét. Érdekesen puha. [… Tovább]
folttisztítót kenek szívemre bebújok a mosógépbe elindítsam? tak-tak billegek ide-oda szédület kimosott magány talán még lehetek lejárt a program kirázás után fregolin már nem csepegek
Merre visz majd a lábad, ha már árnyékod sem leszek. Hova bújnak majd az álmok, ha a kettészakadt film már csak némán pereg. Most minden lassított felvétel, a szó, a mozdulat, a szerelem… …ott állsz az ablak [… Tovább]
Szemelvények A hangfelvétel az Irodalmi Rádió stúdiójában készült. www.irodalmiradio.hu (meghallgatom) Előadó: Telegdy Virág ~*~ Mihály bá’, jómódú, egészséges gondolkodású, olvasott pékmester volt. Unokaöccsét a saját fiaként nevelte és taníttatta tovább. A „nyersanyag” alkalmasnak is bizonyult a formálásra. Az eszes, [… Tovább]
2008. V. 7 ââ?¬â?? 8. éjig a bukó napba nézve fontam gondolat-kalácsom tömtem tinédzser szívembe mikor a mólón láblógatva valamit mondani akart s beleszenvedett
Narancsligetek nyílnak el?ttetek, amikor a templomkertben bizseregve a f?be hevertek. Gazellák szöknek el?leletek. Távoli almáskertek illatát hozza a szél. Nászéjszakák fülledt illatát és csecsem?k förd?vizének mámorító, mindent betölt?, édes illatát. A csontjaitokba és az ereitekbe hatol az illat. Túl léten [… Tovább]
Álomszagú tenyereden ébred a reggel, szíved alá heveredem, pislog a vekker, felém fordul a paplan, ólmot sóhajt a lapban, a bet?. Muszájból olvad a tapéta, tarkódhoz bújnak ujjaim, vagyok porladó táblakréta, kezedbe futnak útjaim. Szemem g?zében páfrányok, habzó [… Tovább]
Ez az írás még nem jelent meg nyomtatásban, és valószín?leg nem is fog. A lány tizenhat volt, a fiú alig múlt tizenhét. Semmi nem utalt arra, hogy járnak egymással. A fiú közömbösen kinézett az ablakon, a lány vele [… Tovább]
Megint kínozott a tehetség. Dudás Sándor csiholta ki bel?lem. Látni vélem hangod, kitapintom színeid, ízlelgetem érintésed, beszippantom aromád. Mit számít, hogy illatod nem hallhatom, a hangokat nem érzékelem… Köszönöm, hogy TE vagy nekem.
2005. VII. 12. belénk feledkeznek a percek – szúrágta éveinket egybeterítjük lépünk rajtuk közelítve kés?bb lassan-ölel?n egymással míg talpunkat nem sérti már nem égetik sebek a b?rt – a régi varok egyszerre hullnak virágos mez?t érnek az ujjak: holnapba toppanunk így [… Tovább]
Mikor megtudtam, hogy te vagy szerelmem, Coill Doracában, a Glenn na Scath mentén Feküdtünk csak, egymást nem is ismervén, De megláttalak az árnyékban, s szívem Megállt, s te ott maradtál szépségedben Gyönyörűn, tisztán, hibátlan és üdén; S én csak vakon [… Tovább]
Botho StrauÃ?Ÿ A park cím? darabja a shakespeare-i m? izgalmas olvasata ââ?¬â?? a ma emberének szemszögéb?l. Botho Strauß A park cím? darabja a shakespeare-i m? izgalmas olvasata – a ma emberének szemszögéb?l. Ez az „ember” nagyjából nyugati, férfi, fehér, [… Tovább]
…szivárvány ív alatt szivárványszerelem vágyódó jöv?ben misztikus hegyeken… szivárványszerelem lelkek rezdülése szivárványszerelem elvarázsolt tegnapok vágy-tengereken távol lehet tested de lelked velem: felh?kön szárnyra kelt szivárványszerelem csendes nyári zápor szikrázó napsütés szivárvány felettünk újra kék az ég tündökl?en [… Tovább]
saját fotó * Virágszerelem A virág és a víz kalandja romantikusnak mondható, az utolsó cseppig szerelem miért ne volna megható. A szerelem első látásra is jól hangzik, ez köztudott Ha szomjazol a szerelemre csalódhatsz is, jó nagyot. [… Tovább]
A hagyományos társkeres?k és társkeresések problémái egyszerre múltak el, azaz alakultak át. Megváltoztak a szabályok, a formák ââ?¬â?? a lehet?ségek. Nagyobb hangsúly került a lélekre, a szellemre, és kevesebb a küls?ségekre. Részlet a cikkb?l – A legtöbbjüket csupán fényképr?l [… Tovább]
Ahogy éjszakába álmodja magát a nappal, s lassan kihúnynak a fények, csak a kéményekb?l felszálló füst mozdul a csendben. Puha pelyhekben hulló hópihék ereszkednek a tájra, mely magára vonja a hótakarót, s téli álomra tér. Dermedt szívében már csak a [… Tovább]
Éjszakád után keser? íz marad szádban, de végül belátod, megérted…, cserébe a hajnal tiszta ruhába öltöztet. Nincs több önzés, csak könny és megértés, hogy a vonzódás nem elég. Nem voltál elég jó n?, sem ember, mert adtál a végtelenségig, [… Tovább]
Ilcsinek ajánlom ezt a régebbi, de legkedvesebb versemet / saját fotó, címe: Kétszeres ölelésben / Szerelem Leveszem feszes asszonyruhám, vágyaim selymébe öltözök, legyek most ledér szeret?d, vagy szent asszonyod a n?k között! Lehajlok hozzád, lásd milyen fesztelen [… Tovább]
December 12-t?l három napon át tart a második Csillagzene Fesztivál és Luca Napi program a Néprajzi Múzeumban. 13-án többek között Ferenczi György és vendégei várják a látogatókat zenei különlegességekkel. A rendezvénysorozat második napjának éjszakába nyúló programja igazi csemegéket tartogat, [… Tovább]
„Érdekes számomra ez a könyv. Tele van érzelemmel, megdöbbent? és fordulatos történetekkel, szomorú és felemel? emberi sorsokkal, megható vallomásokkal. A novellák olyan sokfélék, mint maga az élet, és amilyen színes egyéniség maga P. Szabó Mária is. Már csak azért is, [… Tovább]
Úgy érzem magam mintha éppen most üvöltöttek volna bele a számba valami érthetetlen nyelven visszhangzik egy szó a szürke állományom belekékül és az Én csak szédül míg a végzet horizontján a s?r? masszába bele nem akad a lélek. Hajtsátok [… Tovább]
Egy sárga fogkefe bámészkodott a vízcseppekkel borított poharában. Kihajolt a pohár peremén, és nézegette, nézegette, ahogy a kövér cseppecskék himbálóztak házának oldalán. Olykor behúzódott a pohár belsejébe, és az üvegfalon keresztül leste a gömböcökben tükröz?d? fordított világot. Büszke volt a [… Tovább]
Az életem jó Néha élhet?vé szelidül A lényem lényegében lényegtelen A jellemem jellemz?en jellegtelen lenne Ha véletlenül nem épp az istennel Konzultálnék miközben Te számolsz De miért is fontos a darab? Hogy éppen az id? múlik, vagy egyedül az [… Tovább]
* „Hiszel abban, hogy “szerelem első látásra”, vagy elsétáljak előtted még egyszer?” Nagyon bejössz nekem, jössz moziba? „Biztosan fájhat már a lábad, mert egész nap a fejemben jártál” Tőlem okés. „Ezt az Sms-t már rég elküldték [… Tovább]
A fiú az els? emeleti ablakban nézel?dött és egyszer csak az épület udvarán meglátta a lányt. Munkatársával egy nagy fazekat cipeltek egy négykerek? kézi kocsira a konyháról. Hosszú sz?ke haja volt, a szél kibontotta a kend? alól, és úgy [… Tovább]
Régi, naplóból ollózott szösszenet… Hajnalban még utoljára megcsókolta az eső a szelet, aztán elváltak, mindenki ment a maga útjára. De az eső szomorú volt, igaz tudta, hogy az emberek a földön szél nélkül jobban szeretik. Amikor csendesen, magányosan [… Tovább]
Lángra gyúlt a pók szerelme, s épp egy légy lett vágya tárgya: ez aztán a fajtalanság legmarkánsabb netovábbja! Egy légy körül legyeskedett, holott fajtatiszta pók volt: ez a hír a pókvilágban szinte minden pókot sokkolt. Állt [… Tovább]
— Szeretsz? — Igen, de… — Tudom, mint barátot, mint embert… — Igen, így van. — Már mondtad néhányszor, ha jól emlékszem. — Mondtam, mert feledékeny vagy. Mintha nem beszéltük volna meg. — Tudom. Már nagyon sokszor megbeszéltük. — Mert [… Tovább]
Mélyen a szemébe nézett. Vidám kék volt, akár a felh?tlen nyári ég a végtelen napraforgótábla felett. De látta már vihar el?tti haragosszürkének és elötétülni is a gy?lölett?l. A mostanit, ezt a bölcsen der?set szerette a legjobban. Nyugalmat [… Tovább]
A SZERELEM JÓ! Leszek hajó, te felmászol horgonykötélen, beszállsz, és áthajózunk az éjjel vizében minden vágyadon, bontunk vitorlát, pezsg?t gyöngyöz?t, kimondunk minden elhallgatottat, szemben sziporkát tükröz?t, töröljük sós ajakkal izzadtságcseppjeink pézsmamázát, s a pillanat – hosszú éj varázsát nyújtjuk [… Tovább]
Elindultam az úton,kék volt az ég,hársfaillat áradt,s a nap szórta rám színét.Együtt fütyültem a rigókkal,ropogó, friss hajnalon,s kacajom' szórta szét a szélvölgyeken és domboldalon.Teleszívtam tüd?met hittel,nem ingott meg bokám,létemet a csoda kékkel, fehérrel,rózsaszínnel ölelte át,s hogy mindez színesebb legyen,közzé [… Tovább]
* – Na akkor engedjétek meg, hogy ha már úgy is rokonságban leszünk nemsokára, tekintsünk el minden formaságtól. Érezzétek magatokat otthon. – Ezzel a bevezetővel kezdte a reggelit Laci apja. – Engedd meg, hogy ezt a kis apróságot átadhassunk [… Tovább]
(meghallgatom) Elidőztem szemedben, majd járataidon ballagtam, s megtelepedtem. Nehezen mozgott a kéz, lábam is csak andalgott, előpréseltem pár dagályos mondatot. …hogy szeretlek és nem kell soha senki más, a végtelent bejárom, te megvalósult álom… – sírtam liliomot, többször pipacsokat.
A képen az egyetlen és utánozhatatlan Dawid Bowie, mint Jareth, a Kobold-király :nap Furcsa volt, te szívrabló, komisz-kobold,hogy a lépteid csillag-arannyá váltak,és szavaidra elt?ntek az árnyak,s a szél ajándékként rózsákat hozott. Pedig csak egymásra néztünk; sorsunk voltvajon az a kósza, [… Tovább]
A Vágy több mint a Szerelem. Tört szárnyam vonszoltam: Sebeim nehezen gyógyultak. Búvópatakként megkerestelek. Kétségek között megszerettelek. Bebújok szavaid mámorába Reszkető lelkem elcsitul. Nap fényét türelmetlenül várva Napról-napra hangtalanul. A messzeségből ne érjen hozzám A gondolatvilágból semmi [… Tovább]
Nagy költ?ink mind megírták a szerelmet. Hitték megtalálták a szerelem lényegét. Vajon ismerjük az igazi szerelmet, tudjuk mit jelent az az érzés, amit szerelemnek vallunk? Vágy, szeretet, szerelem? Szívünk dobbanása jelzi melyik melyik kategóriába tartozik. Ha eljár felettünk az id?, [… Tovább]
* Első rész A lány izgatottan nézegette a szemközti órát. Már fél kilenc is elmúlt. Azon tanakodott magában, hogy mit is csináljon. Menjen be az egyetemre, ahol az évfolyamtársai izgulnak és várnak a vizsgára, vagy maradjon kint az [… Tovább]
„Táplálja a vak reményt a buta szív szava.” Szárnyát kitárva elröpült, repítette a vágy. Elment, s elengedték, bármennyire is fájt. Üresség maradt utána, s a csapongó képzelet. Nézte a távolodó lányt, és várt valami jelet. De mit sem ér a [… Tovább]
Caius Valerius Catullus, Ady Endre és Radnóti Miklós néhány verse alapján * Catullus, Caius Valerius (Kr. e. 87-57) Római költő. Számos hatás mellett költészetét Lesbiához főződő szerelme befolyásolta leginkább. Nem zavartalan idill uralja Lesbia-ciklusát, hanem gyűlölet és lángoló [… Tovább]
… egyszer csak arcod arcomhoz simultkezed mozdulatailágyan követtéktestem védtelenvonulatátérintésedbebeleborzongtams önfeledtensietvedobtamföldre minden ruhát…
… Fölfelé nézzél az égreA Napra a HoldraA csillagokraMeglátod ottAzt, ki téged szeret Szív Szemével nézzAmit kereselAz igaz szeretet Lázban élni és vágyódniOda tapadni nem elengedniRajonganiSzenvedni és koldusnak lenniAz öröm csúcsára repülni Mi jobb Neked azt teddKozmikus ez [… Tovább]
* Ahogy látom a fák szélfútta koronáit, amint puhán, hajladozva engednek a szél rendezetlen játékának, úgy hajlok én is meg neked Édesem! Ahogy játszi könnyedséggel keríti hatalmába a vizeket is, és csipkéssé formálja, tarajos hullámossá felszínüket, úgy változom én [… Tovább]
Egy terebélyes tölgyfa alatt h?söltem a simogató gyepen. Alig érzékelhet? szell? fújdogált, s én teljesen belefeledkeztem a nyáreleji sötétzöld lomb játékába, a szertefutó ágak és a levelek ismétl?d?, mégis mindig megújuló táncába. Révület fogott el, hasonló ahhoz, amit éjszaka az [… Tovább]
Csendembe beengedlek… Megállok, s elmerengekés hallgatom a csendet, agyamban halkan neszezegy kósza gondolat, hogymiért e bódulat idebenn,ha itt van a csend velem? Csendembe beengedlek,megosztom Veled szívesen,s a világ majd színesentárul elénk, miénk a föld,miénk az ég, ha itt vagyszerelmem – velem [… Tovább]
Ha van id?mértékes verselés, miért ne lehetne id?mértékes próza is: versnél a ritmust, prózánál az elkészülés id?tartamát jelöli az id?mérték. rkény István kitalálta az egyperces novellát, de lehet próbálkozni az 5 perces, félórás, egyórás stb. „regénnyel” is. ÁÃ???me! Az egyórás [… Tovább]
Halált adsz, míg én életem, És leszúrsz szörny? szavaddal. Sóhajomban a szerelem, A dalom, mint a madárdal, Halált adsz, míg én életem És leszúrsz szörny? szavaddal. Fejem szívedre fektetted S melledre ajkam az éjjel, Félsz, hogy elloptam szívedet: Most [… Tovább]
Az él?k között sápadt árny bolyong a viola illatú éjben. Arca mészfehér, sötét haja libben, szép ajkáról halk sóhajjal búcsúzik a hajnal. S míg a vörös homokra szenvedélyt csókol a dagály, szerelmére vár egy túlvilági árny Skócia fenséges szikláinál.
Ág-karoddal vedd le a ruhámat, rügy-csókoddal bontsd ki szirmaimat. Fa-derekadhoz támasztom a testem, gyökereddel mélyen kapaszkodj meg bennem. Tavasz fuvallata ontja illatodat, szomjazva várjuk égi áldásodat. Perzselő nyár tikkasztja csókodat, lombod hűvösében befonom hajamat. A pazar színű ősz dióval kopogtat, [… Tovább]
Érzés hogy itt a vége,mikor közel vagy hogy elveszd az álmaid,elvesztesz egy barátot,repülni vakon,száguldok az éjszakában,kit fogok megtalálni?Ó lány, és ha ez hoz nekem egy életet,ígérem leszáguldok minden falon,a szerelem meghódít mindent. Holnap az utamon a nappal kelek,hamarossan el fogok [… Tovább]
A szerelem, pont olyan, mint a döm-dödöm Gabinak!Vártalak ezerszer és álmodtam róladLegbelül veled ébred a holnapA hamis Messze vagy t?lem, de mégis oly közelA két karom énbennem örökké ölelMa is Tegnap a hangodat képzeltem bennemÉs ma, mikor hallhatlak, [… Tovább]
M-nek Mikor szólított NevemenLágy hangon KedvesenSzívem Megremegett A hang, amelyre VártamOly’ sokáig hiába Középkori TalálkozásMegkésett Szerelem Vérvörös Nappalok Házak És autókFekete KirakatokRégi, dics? dalokLegendákMítoszh?sökKorait éljük Régóta márEl?került a Fekete talárB?vös mérlegével Justiciának Könyvekben A nemességTörténelem-író Fegyvert felvenni Nem bíróRafinált Eszesség Szívemhez Szólt a [… Tovább]
Hatalmas, nyitott tetej? Mercedesben fiatal n? halad a hegyi úton, messzir?l úgy t?nik, a környez? tájat szemléli. Vörösesbarna haját meglengeti a szél… Hatalmas, nyitott tetej? Mercedesben fiatal n? halad a hegyi úton, messzir?l úgy t?nik, a környez? tájat szemléli. [… Tovább]
Szabó E. Éva Elfojtás 100x100cm olaj-vászon a szerelem halk szavú költ? a szerelem fülembe üvölt? a szerelem sóhaja kéjes a szerelem tenyere kérges a szerelem kapaszkodó a bajban a szerelem ny?g nyakamon ne halljam a szerelem ringat [… Tovább]
Mottó: A szerelmet érhető váratlan szélrohamok közül, egysem olyan pusztító és fagyos, mint a pénzkérés./ Gustave Flaubert / Én azt hittem ismerem,de ma, meghalt a szerelem.Bár álmokból vetették ágyáts nem csillapították lázát,Ő nevetve mindent túlélt, de ma meghalt, mert pénzt [… Tovább]
Elmúlt éveim bajával nincs mit dicsekednem, De szabad vagyok és virágos a kedvem.Felrúgom a rendet, enyém e züllött város,Betérek ma még a legdrágább utcalányhoz. Ha szájával közelít csak konokul bámulom, Arcomat tenyerembe majd zokogva zárom,S míg ölemet mohón nyeli a [… Tovább]
A kopott Kandúr bekapta az utolsó Márton napi libatöpörtyűt, és nagyot húzott a kupából, amiben jóféle portugieser volt. Azért is szerette, mert mindig, mindenhez lehetett inni. Asmodi barátja adta neki, a jószívű ördög, akit itt a pokolban ártatlanul meghurcoltak. [… Tovább]
Templomos Kostas[1] 1. A Budai Vár udvarán két dalia csattogtatta a kardját. Csak úgy szikrázott az acél! – Támad! Támad! – kiabálta a harmadik, a vívómester – Védd! Jól van! Folyt a tusa tovább. Hirtelen azonban egy nőkből álló csoport [… Tovább]
2019.10.12.P. Szabó Mária Debrecen, Teleki utca 60.- 7. rész bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
Anyám negyvenkét éves volt, amikor elváltak, én pedig tizenhat, már javában kamasz, így reagáltam a dologra is, Korda György féle számot hallgatott, potyogtak a könnyei, megkérdeztem, „aput siratod?”, dühös voltam, mit sír, most már nyugalom van. Évekkel később, amikor én [… Tovább]
Volt egy nagyon régi karácsonyunk, amelyre viszont szívesen emlékszem. Nagy tél volt, hó borított mindent, sok gyereket szánkózni vittek a szülei, nekünk nem volt szánkónk, csak irigykedtünk, és akkor jött a Jézuska. Már ágyban voltunk, amikor kolompszót hallottunk, kinyílt a [… Tovább]
A tigris fenyegetően húzta fel a felső ajkát, és mély, gyomorból indított hangon felmordult: Nincs kedve most ugrálni! – üzente vörösen izzó tekintete. Az idomár arca rezzenéstelen maradt, csak a szeme villant a méltatlankodó felé. Neki a jelenetet figyelő másik [… Tovább]
Pécs mellé font zöldből becset, horvát-németből lett Mecsek, feje búbján a nagykendő faágakból suhhant, Zengő, csodáltuk is szerelemmel dombját, völgyét kedvesemmel, lepi titok, óvja derű, vulkánikus eredetű, gyomra telt volt hő-dús szénnel, s rejtegetett uránérccel, gépek, népek ostromozták, kincseiért kifosztották, [… Tovább]
Éppen csak hajnalodott. Hűvös, szeles napnak nézett elébe a város. A széllel néhány csepp eső is jött. Felhő nemigen volt az égen, meg ha volt is, azt még így hajnali négy óra tájban nem nagyon lehetett látni. – Megjöttem Dénes [… Tovább]
Nézte a lány arcát. Az italát kortyolgatta, és ahogy kicsit felemelte a fejét, megfeszült a nyaka, megkívánta őt. – Ne, kérlek! Nyilvános helyen vagyunk – mondta a lány, és arrébb húzódott. – Edd a fagylaltodat inkább. – Jó, de a [… Tovább]
Az ezotéria jó dolog – gondolta Kovács úr, és erősen koncentrált. Annyit tudott, hogy mindazok a jelenségek, amelyek a tudomány módszereivel nem magyarázhatók, nem illeszkednek be a megfejtett esetek sorába, azok az ezotéria által nyernek bizonyosságot. Gizi ilyen volt. Mint [… Tovább]
Augusztusi szellő Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még az ott felejtett, le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál napja idején. A Nap még magasan, az ősz pedig még messze járt. Piri szívében [… Tovább]