Takács Andrea-Babu : Egy szerelem emlékére

Ahogy éjszakába álmodja magát a nappal, s lassan kihúnynak a fények, csak a kéményekb?l felszálló füst mozdul a csendben.
Puha pelyhekben hulló hópihék ereszkednek a tájra, mely magára vonja a hótakarót, s téli álomra tér. Dermedt szívében már csak a jeges szél süvít, szilánkokra tört reményei üveggyöngyökként hullanak szerteszét.
Már nem álmodik tavaszt. Könnyei csillogó harmatcseppekb?l jégcsapokká fagytak, s arcán végigfutva sebzik elhalt mosolyát.

 

/2008.12.28/

Legutóbb szerkesztette - Takács Andrea-Babu
Szerző Takács Andrea-Babu 53 Írás
"Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el." /Szabó Lőrinc/