Lénárt Anna : Szerelemr?l másképpen

Nagy költ?ink mind megírták a szerelmet. Hitték megtalálták a szerelem lényegét. Vajon ismerjük az igazi szerelmet, tudjuk mit jelent az az érzés, amit szerelemnek vallunk? Vágy, szeretet, szerelem? Szívünk dobbanása jelzi melyik melyik kategóriába tartozik. Ha eljár felettünk az id?, ha a ráncok megszaporodnak az arcunkon, akkor is a mienk maradnak az emlékek, még akkor is ha már egyedül vagyunk

Ó Ti nagyok, kik annyiszor megénekeltétek a szerelmet,

a jól hangzó szavakat, múzsát keresve rímbe öleltétek.

Elcsuklik a hang, remeg a test, a szív szaporán lüktet,

az agy lassul, a világon egyedül vagy, senki nem ismer.

 

Mi a szerelem? Fölteszem a sokszor elhangzott kérdést.

Kérdezem a gyermeket: Az nagyon szép érzés lehet,

remélem én is leszek szerelmes ha majd nagy leszek.

A kamasz válasza nem más, amit én most érzek.

 

A fiatal feln?tt a válasszal megfontolt, kezét szívére

teszi, a szó szárnyal, ami itt bent bennem lakik.

Az érett ember, ki boldogságban él a szerelemr?l

regél, ki az életben csalódott annyit felel: nem létezik.

 

Az agg szemében könnycsepp, eszébe fiatalsága jut,

Amikor kéz a kézben sétált, félénken ölelt, csókolt.

Réges-régen rekedtes hangon suttogta választottjának,

amit irántad érzek, egy életre szól Kicsi Galambom.

 

Most mégis itt van egyedül, az emlékeib?l er?t merít,

patakokban folyik könnye, arcát tenyerébe elrejti.

Indulnék. Karom után nyúl, két kezem megszorítja,

szemét zsebkend?jével törli, szipog, a távolba néz.

 

Visszakérdez. Mi a szerelem? – halkan válaszolok.

Nem tudom. A ráncos arc sokat látott szempárt rejt.

Ne kérdezd, ne kutasd, ne szépítsd, a szerelmet

mindenki másképp éli meg, van aki tudja, van aki nem.

Legutóbb szerkesztette - Lénárt Anna
Szerző Lénárt Anna 139 Írás
Három családos elvált nő vagyok. Gyermekeim kirepültek a fészekből, egyedül élek. Köztisztviselőként dolgozom, a feladataimat legjobb tudásom szerint látom el. Lelkiismeretes embernek tartom magam.Szeretem az embereket, átérzem gondjukat és ha tudok segítek. Megpróbálom a legrosszabb dolgokból is a legjobbat kihozni, mert azt tartom az élet túl rövid ahhoz, hogy megkeseredve éljünk. Sok mindenre megtanított az élet, elsősorban arra, hogy sosem adjam fel. Ha reggel borult az égbolt nem arra gondolok, hogy esni fog, inkább annak örülök, hogy még nem esik. Verseket gyermekkorom óta írok. Az általam írt versek "én vagyok", tükrözik a lelkem, a vágyaim, átölelik az életem. Romantikus embernek tartom magam, a halak csillagjegyre jellemző tulajdonságok szinte mind jelentkezik nálam. Alföldi lány lévén kívánkozom a hegyek közé. Ha tehetem a szabad időmet hegyes vidéken, sétával töltöm. Igaz kevés ilyen akad, de ha adódik akkor kihasználom a lehetőséget.