Horváth János : Szerelem

— Szeretsz?

— Igen, de…

— Tudom, mint barátot, mint embert…

— Igen, így van.

— Már mondtad néhányszor, ha jól emlékszem.

— Mondtam, mert feledékeny vagy. Mintha nem beszéltük volna meg.

— Tudom. Már nagyon sokszor megbeszéltük.

— Mert összekevered az érzéseket.

— Én?

— Igen, te. Mondtam már, hogy amit érzel, az nem szerelem.

— Hát, akkor mi?

— Ezt is tisztáztuk már, nem?

— De igen. Mondtad, hogy a barátságodat kínálod, és nekem be kell érnem ennyivel.

— Úgy van. Látod, mégis csak emlékszel.

— Emlékszem. A férjedet szereted, én pedig a feleségemet.

— Megbeszéltük, ugye?

— Igen. És azt is megbeszéltük, hogy én nem kellenék neked akkor sem, ha egyedül élnél, mert én egy csapodár alak vagyok, aki magam köré gyűjtöm a nőket…

— Jaj, ne hajtogasd ezt mindig! Mondtam, mert akkor úgy éreztem, hogy neked mindegy kivel akadsz össze. Nem én vagyok neked a fontos.

— Én pedig azt mondtam, hogy senki más nem kell nekem, csak te. Emlékszel?

— Emlékszem.

— És azt is mondtad, hogy nem szereted a nagy, érzelmes vallomásokat, az egyszerű, tiszta érzések híve vagy, mint a barátság.

— Igen, mint a barátság. Van valami kifogásod ellene?

— Nincs, dehogy.

— Azért szép volt ez a negyven év.

— Szép.

— Bizony. És te éppen holnap töltöd be a kilencvenhatot.

— Holnap?

— Igen, holnap. Vettem neked egy könyvet ajándékba.

— Köszönöm. Ez még nincs meg. Honnan tudtad?

— Tavaly ezt kérted.

— Igazán?

— Emlékeztem.

— Megfoghatom a kezed?

— Nem. Tudod, csak barátok…

— Igen, tudom. Szeretsz?

— Már mondtam vénember. Nem emlékszel?

— De, emlékszem. Még most is gyönyörű a szemed, úgy csillog…

— Belement valami…

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:51 :: Horváth János
Szerző Horváth János 172 Írás
"Újra kezdeni mindent e világon, - megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…" (Váci Mihály: Valami nincs sehol) Budapesten születtem, egy Várbeli, háborús sebektől meggyötört bérházban, az ötvenes évek elején. Iskoláimat javarészt Budapesten végeztem, azt a paradicsomi másfél évet kivéve, amikor az általános műveltség megszerzése terén az első lépéseket megtettem, a szentgotthárdi általános iskola padjaiban. Az a másfél év meghatározó számomra, azóta is nosztalgiával gondolok a vidéki évek szabadságára, a Rába parti csavargásokra. A Budapesti Madách Imre Gimnáziumban érettségiztem. Tanáraim nagy hatással voltak rám. Itt sajátítottam el az irodalom szeretetét, és az amatőr színjátszás alapjait, amely később is szerepet játszott, az életem során. A BME Gépész karán szereztem diplomát 1989-ben. Ezt követően gépészmérnök-informatikusként dolgoztam a Medicor Röntgen Rt.-nél, majd egy amerikai multinacionális vállaltnál, a GE-nél, nyugdíjazásomig. Az írással Földes Péter osztálytársam, és barátom biztatására kezdtem foglalkozni, több, mint egy évtizede. Novelláim különböző antológiákban már megjelentek. Első novelláskötetem 2019 elején jelent meg Búcsúlevél nélkül címmel, amely az elmúlt több, mint egy évtized válogatásait tartalmazza.