Bolond szavak
(meghallgatom) bolond szavak kölcsönvett alkonyok égnek örülni kell még minden kósza reménynek nevess velem amíg gyöngyözik elfeledem egy pohár bor ízében ott a szerelem bársonya vagy apró pattanó buborék utolsó korty akarom vagy mit tudom én
Szeress!
(meghallgatom) hogy’ locsoghat sajgó szerelemről ajkad és bánatról melyet halálosnak érzel, ki meg nem alkottad eldobható múltad vagy ha igen, akkor markolod két kézzel s veszteni nem bírod ha lesz erőd hagyni lelki s földi kincsed mit a múlt [… Tovább]
Másnap
Másnap Nem bántam meg semmités a másnap sem keserít,mert meglepetés voltál nekems hogy enyhítsem lelked harcait,e verset is csak néked gondolom,mikor nyelvem még érzi az éj nyomaits csöpp melled dagadó gombjait. Az éjszaka megnyugvást hozottvagy semmi sem változott?Szaggat-e ma is [… Tovább]
Mindig holnap legyen vége
Ha a fal felé fordulok-ne hagyd!Ha a fal felé fordulsz-nem hagyom!Ma végre elcsábít t?led a csendvagyon,a kegyetlen kényelem,mi annyi mozdulatot vert agyon.Megkötöz az ?rjít? kíngúzs,a csalódást vonagló ábránd,– száján rubintvörös rímrúzs –hív a hazug hitorgia, holtudatszajhák legyezik a kéjelg? ármányt,hájas [… Tovább]
Csak lazán…
Kérlek ne szeress igazán…csak úgy lazán,ahogy kigombolod/s végig se gondolod/a slicced,vagy mikor leinteda taxit BudárólPestre, mert hosszúvolt az estenálam,bár még forró az ágyam,de benne csak h?lt helyed ölelem,mert nem kell már… nem kell a szerelem!
Veled is egyedül
Vajon a város köhögött az el?bb,vagy valaki a szemközti házban?Vajon mit sirattál, amikor a körúton megbánásban áztam?Szemed sós történetbe merítetteaz a márciusi hét,kabátom minden sort lemásolt.Egész este olvastam,sajátommá tanulva értetlenültéptem szétfájdalmad komplikáltkönnykódexét.Csak az iniciálé volt világos.A többi futóhomok-halandzsa,és az a [… Tovább]
Megint egy nap, ami szarul’ kezd?dött
HangokKépekÁlmok SzépekVekker ZörögMindjárt Köpök MindigMelóKelniNem jóKávéRemekKeser?HidegTeló'CsörögÉppenFürdök' MindjártVagyok!Majd megFagyok-Heló!-Szevasz!Mért nincsTavasz?NyolcraMegyek!-IstenVeled!ValamitBekapokÖltözökIndulokMindentZárokMindjártHányokGyomorSavasId?HavasAutóBeszállokSluszkulcsFordítokNem megyKattogRúgomCsattogSzerszámSzerelemE-kett?Kell nekem?Jó lettIndulNyomomVadulRend?rLeáll'ValamitDumálSzondaFújjak!Jaj deUnlak! Nem ittamMehetekMég jobbanSietekSzáguldásVillanásTükörbePillantásMegálljak?Minek?ValakiFizet!Ha kell TagadokAz nem Én vagyok!Szégyen?Ha-ha!Törvény:Bla-blaMunkám:SzerelekAz övékDöntenekHa rossz szó Érne?Mért pont Én ne?MegjöttVárosAszfaltHiányosBetonKoszosLeveg?Szmogos Belfalu!Itt vagyokMegállniNem tudokTalálokHelyetÉppenBeférek AutómCombiNem tom'Nyitni Oldalról PakolokValamitLedobokEsikTörikAnyja Szemit!Egész napDolgozok'CsöveketFoltozokTré de,SzeretemNagyon jólIsmeremF?nök [… Tovább]
Libikóka
Emlékszel?Akkor kifest?könyv volt a világ,régen két kockával huszonnégyet dobtam,és mesebeli pasztell-lilák látták,hogy fáramászás közben csendcsigákat loptam. Heves homokháborúkra fogócskabéke,a szédüléshez pörg? körhinta kellett.Nem rakódott ránk az évek id?törmeléke,fontosabb volt,hogy kié melyik jel lett– hóember, ház, vagy élénkpiros fés? –mint a [… Tovább]
Mondják…
Szonett azoknak, akik merik a boldogságot választani Mondják: Költővé tesz a szerelem,s hogy minden szülés vérrel jár;akkor, kalapom most én leveszem,s feldobom, hová a fecske száll. Legyen hát minden érzés íly „bajos”,szaggassa szét, penészes rongyaid,pókhálós csarnokod, rég egyedül lakod, lásd [… Tovább]
Szamszára
Ne olvass. Nincs mit. Nem olvasol. Higgy. És ezt se hidd el. Egy harmatos réten feküdtem. Körbenéztem. Tér, emberek, hangok, színek és szagok. Én: láttam őket. Láttam a szerelem varázsos élményeit, a művészet felsőbbrendű valóságát. Én láttam [… Tovább]
Két út
Nézd, a vén rühes kutya,foghíjas, lábára sánta,szőre hull, ugatni se tud,nyüszít, csorog a nyála,csupa seb, csont testébecsak hálni jár a pára,de szukája után lohol,ahogy az embert is űzia kín, a szerelem vágya. Ez esztelen világbankét út áll nyitva csak:szüntelen imádságban,hittel [… Tovább]
Húgomnak
Ezzel a verssel szeretném Ildikónak megköszönni, hogy segített -és jelenleg is segít- átvészelni életem egy meglehet?sen nehéz id?szakát. A csillagtéri éjszaka Ezüstkék szirmait, Elveszejtett szerelem Bénán csüng? karjait Rázza le a vacogós hajnal Nevetésed nyomán Golyó repül A [… Tovább]
Walther von der Vogelweide: A hárs alatt
A hársfa árnyak mély ölében, ahol mindkettőnk ágya volt, gyöngéden – ott lent a tisztáson, virág és fű összehajolt. Erdő előtt bent a völgyben Tam-tatam-hej! S az éj, oly kedvesen dalolt. És én rohantam, fenn a réten hol [… Tovább]
Kék csillagok
Éveket hagytam eltűnni a felejtés ködében fagyos éjszakákon és hajnalokon átvacogó szerelmeket amelyek kevésnek bizonyultak álmaimhoz és gyáván elosontak az alkonyok lázadás nélküli csendjében elsiratva a meg sem született vágyakat …emlékszem a szívemet felhasító szilánkos némaságra az arcomat tövisként felszántó [… Tovább]
lehet belőlünk pici valami
Könnyű nyári este volt a szél épp csak hogy meglibbent szemeiddel táncba hívtál s én örömmel mentem alig értünk egymáshoz szívünk egy ritmusra dobbant közel hajoltál suttogtál fülembe kérlek ne hívj szeretőnek más vagyok mint a többiek csak szeress gyöngéden [… Tovább]
A mese
kamagra pris Már hűvös volt. A nap fénye átszűrődött a kúria előtt álló hatalmas fa ágai között, táncoló árnyékokat vetítve Katicára. A fiatal lány arcát a nap felé fordulva, szemét becsukva mosolygott. Valami angyal terítette kezeit reá, [… Tovább]
Böjtbe bújt remény
Tudom, hogy szeretnéd: Menjek csak feléd! Tudom, hogy él benned Egy böjtbe bújt remény. De mit adni tudok, Mécses fényű éj, Pillangónyi élet, karcsú tünemény… …a nagy erdő mélyén rejtett várban áll, Omladozó kőfalak kidőlt ablakán Átszőtte a borostyán [… Tovább]
elsuhanó éjszakáid veted
még álmodik a csend – időtlen magzat, pár eltévedt harmatcsepp – mielőtt pillantásod, mint távoli csillagzat fénye rám terült – simulva beleszőtt végtelenséget, vadul örvénylő elmúlások szimpla látomásait, hajnali ébredésekből felfénylő kialvatlan álmaink százait. te elsuhanó éjszakáid veted, párájából [… Tovább]
Önvaló
nap és hold vagyunk egyben bennem sugaras sárga fényed benned hold érzetem folyékony részeg öröme kurjantás-szelíd nálam a kőtörmelék ami meg- szilárdítja a hegyeknek útjait igazabb alig lehetnénk párban amit kimondasz széppé teszi lelkekben a sok-sok kis világot fejjel [… Tovább]
a szépség koldusaként
feslett képei alvó köveknek végtelen hosszúnak tűnő utamon füveink selyemútján követtek kerestem s ma is réveteg kutatom mint ködből kilépett fáradtalak mit vágyból szőtt álmaimban bejártam vadul és kócos hajjal álmodtalak ágyamon feküdtél úgy terült rám az ég és én [… Tovább]
A pillanat varázsa
Egy fehér, ovális szoba közepén állok és a nyitott erkélyajtón keresztül a végtelen óceánt bámulom. Percekig állok így, miközben a szél sós permetet vág az arcomba. A nagy víz haragoszölden morajlik és a fehér tajtékos hullámok ütemesen nyaldossák a partot. [… Tovább]
Szerelmesvers
nézem a fehér lapot mintha teremtés helyett az űrt választanám tisztább és karcolná tollam hegye mégis tartósabb ha hófehérségét csendben figyelem nézem a koreai sorozatot spanyol szinkron milyen újítás ez értem de mégis inkább tornyozom bár a lecke mindig [… Tovább]
Szerelem, vagy amit akartok
Tibi a délutáni bevásárlást intézte a közeli multiban. Feje kótyagos volt még, nem rég járt le a hosszú műszak a gyárban, és hazafelé beugrott. Ahogy figyelmesen sétált az áruval megrakott pultok között, azon tűnődött, mi az, ami kellhet otthonra. Sorra [… Tovább]
Végjáték
Te ütöttél, én pedig csak álltam, tűnődve figyeltem a szemedben kucorgó dacos gyermeket már nem értem a nyálcseppeken utazó szavakat csak figyelem az idegent aki a bőrödben reszket furcsa, mintha szűk lenne és hideg az a test ami régen rajongva [… Tovább]
D É R – S Z O N E T T
rózsapír arcodnak fák levelén fáj a bája az égen még ott ragyog habfehér felhő és szemednek gleccsertó mélye kékje szürke foltokkal tarka a barna tető bele látlak a tájba, suhanásod a szellő hangod az elmúlt nyár forró sóhaja bárcsak zengő [… Tovább]
HERVADÓ SZÉPSÉG hallgatag barnájában az estének
miközben fénytelen csendben elcsitult végtelen útján a néma Hallgatás hol az Elengedés lassan oszlik szét kialvatlan ráncaiba bújva a Ringatás öblében a szenvedés kopott halmai lépteink nyomán bennünk árkot vésett a Vágyakozás csendben ültünk a feledés fogatán ami éjjeli Alkudozás csupán párájából lehull az [… Tovább]
Bál után
erdei csapáson imbolygok az éjben még itt zsong a fülemben a tánc ritmusa hallom kedves hangod sokat ittunk ma most rémárnyak lengnek fölöttem az égen egy-két-hár egy-két-hár nem vagyunk veszélyben hallod himnuszát zengi vágyódó szerelem aula sötétjén légy enyém kedvesem [… Tovább]
Tiltott virág
(naplójegyzet 13549 Mottó: „Hiába húzták fel magukat – megakadtak” Talán csak átmenet holdvilágképű fekete Holdam, az arcnélküli űr formabolondja voltam, s lám képtelenül is összeolvadt a határ: szenvedélyem finomrezgésén a jelennek mindenkori csókja visz, és ha tudtam is [… Tovább]
Édesanyám is volt nékem … (1)
Édesanyám is volt nékem … – kezdte a dalt a tanító néni. Irénke az első padban hangosan felzokogott. A tanító néni elharapta a dal folytatását és megsimogatta a leányka fejét. – No, no… mi a baj, drágám? – nem értette [… Tovább]
Veled
a mézeskalács és a zserbó íze olyan mit ajkadé volt egy korty víz olyan mint amikor itt vagy velem a harmónia dolgos percei olyanok mint lélekkel létezőnek a fény a most olyan mint egyetlen hiányt kiírni ezerérzésképp a betűk foszlása [… Tovább]
Hervadó szépség a vágy ölében
/Szonettkoszorú/ 1. HALLGATÁS 2. ELENGEDÉS 3. RINGATÁS 4. VÁGYAKOZÁS 5. ALKUDOZÁS 6. DERENGÉS 7. ÓCSKASÁG 8. SODRÓDÁS 9. ZSONGÁS 10. ÉRINTÉS 11. PIRKADÁS 12. SUTTOGÁS 13. ÉBREDÉS 14. GYENGESÉG 15. A VÁGY ÖLÉBEN 1. Elsodor a vágy, ahogy rám feszül Hervadó szépségével a csalódás, Egykori emlékeivel beleül Karfa közé a fáradt vonzódás, Engedi [… Tovább]