Kodaj Bálint : Mindig holnap legyen vége

Ha a fal felé fordulok-ne hagyd!
Ha a fal felé fordulsz-nem hagyom!
Ma végre elcsábít t?led a csendvagyon,
a kegyetlen kényelem,
mi annyi mozdulatot vert agyon.
Megkötöz az ?rjít? kíngúzs,
a csalódást vonagló ábránd,
– száján rubintvörös rímrúzs –
hív a hazug hitorgia, hol
tudatszajhák legyezik a kéjelg? ármányt,
hájas kincstárakat, legy?zött sárkányt,
dics? királyt mesél a légvár.
Inkább koldus lennék mégis.
Ordíts rám, most kell nagyon!
Ha a fal felé fordulsz, én nem hagyom!

Végre veled vagyok – tartson még!
Végre veled vagyok – legyen vége!
Már nyílik a hiány habos
képeslap-menedéke.
Ott cukros távolságba halnak a hibák,
gondokat sz?rnek a szerelemsziták,
és visszapattan a hétköznapok lövedéke.
Szabadíts ki,
legyek érzések keserédes szövedéke,
mert harc nélkül szóbeszéd
a szenvedélyes béke.
Végre veled vagyok –
mindig holnap legyen vége!

Legutóbb szerkesztette - Kodaj Bálint
Szerző Kodaj Bálint 63 Írás
32 múltam, 4 évesen rímeltem először. 7 (vagy 8?) éves korom óta írok verseket, 18 éves korom óta angolul is. Az első regényemet 11 évesen írtam, a másodikat már rég be kellett volna fejeznem. 2019 szeptemberében jelent meg az első kötetem (Blues szól a másodikon). Van 2 perzsa macskám, 26 tetoválásom, 2 orr piercingem és 1 aranyfogam (korona).