Gáspár András (Gazsi) Szerző
Vezetéknév
Gáspár
Keresztnév
András (Gazsi)
10 év 20 komment

valahogy sok volt már minden: 
te, barátok, négy gyerekem, 
munka, na és magam, igen
magamból volt már elegem 

mennem kellett gyorsan, gyorsan,
lelkem szökni most nem volt rest,
félrenéztem hát cinkosan,
de jött velem e lomha test

baktattunk ketten, én meg én
a Duna parton – hol máshol? –
kiskocsma terasz jött elém,
akkor ez kellett Mohácsból

‘hogy beültem nem én voltam,
vagy én, csak nem úgy mint eddig,
nem volt jöv?m, nem volt múltam,
nem hiányzott semmi, senkik

cigányt kértem, hozzá ubit
– kovászos, mint anyám szokta –
sört, reméltem kicsit butít,
(eddig nem vágytam ászokra)

jó volt, istenemre, jó volt,
a teraszon ült egy senki,
falatozott, néha kortyolt,
a nihil ‘mi körbelengi

fizettem és mindez elmúlt,
magamra öltöttem magam,
régi énem félve bámult
míg dúdoltam: tadam … tadam …

akkor volt egy délutánom,
– történetét nem ismered -,
ne haragudj, ma sem bánom:
boldog voltam, és nem veled

13 év 19 komment

ki gyertyát nem gyújt, mert fedél sincs felette,
az otthon melegét már oly rég' feledte
annak van karácsony?

ki emlékét él? nem ?rzi magában,
ajtaját nem nyitják magányos szobában
annak van karácsony?

ki ott van, de mégsem hisz ez csak a teste,
lelke máshol, másnál, úgy mint minden este
annak van karácsony?

ki nem lehet otthon abban a szobában,
mely ablakán les be diderg? magában
annak van karácsony?

ki lelke még tiszta mert gyermek és játszna,
de az ajándékot mindhiába várja
annak van karácsony?

ki könnyét morzsolja hisz' fára nem tellett,
és játékra sem jut, mert kenyérre kellett
annak van karácsony?

ki szeretteivel számolja a napot,
hogy a halálos kór mennyi id?t hagyott
annak van karácsony?

13 év 15 komment

 

Hó szaga van ma a szélnek, 

csontomig érve mesél 

démoni kéjjel az arcán: 

?szt temet éjjel a tél.

1 év 5 komment

Ágy írtok ti: Kónya Gábor (SN) után

– én a metróban megfagyok –
mikor mint vénámban a vér
dübörög cs?ben
a vonat tolva fagyos szelet
hörög gégém vadul
ott "alul"
mint jeges kéz elér
de míg az illemhelyet keresem
megint elszelel
nélkülem

tudom már nem megyek fel
nem tudok csak futok
mert hajt a vesém
míg a kagylóhoz nem érek
világok halnak belém
d?lök a falnak
mert sz?k e tér
és szorít a cip? ha lépek
ne állj elém
az istenér'

csak int a fülke régi lakója
megint mert ismer?se lettem
így most ketten
hallgatunk míg csobog a valóság
szeme csupa jóság
kezében joint
mit nyújt felém
hogy zokogva felejtsem
én nem a metrót
a vonatot szerettem

agyam takarom mert akarom
lila ködbe mit okoz a kender
el?zve tenger vágyam
már másé az ágyam
e fülke otthonom
és felejtem a játékvasutat
mit indultam venni
utánam nem kutat senki
amit vinnék az sem kell többé
a Märklin így változott köddé

1 év 10 komment

az este megbántottalak drága
mert mások fel?rölték már idegem,
te hoztad elém szíved kitárva
hát reá csapott le ökölben kezem

1 év 5 komment

valami történt ma velem,
mikor éhes gyomrom megtömni mentem
bambulva és mélán lépkedve a kusza
tömegben, mely idegenül folyt köröttem
fülemben monoton zúgva.

valami történt, mert lehajtott fejem
felemelte orromba férkőző illatod,
mely végiglengett a rossz szagú durva
tömeg közt, kacéran s vidáman szétrúgva
a bágyadt pillanatot

órámra néztem, mert tudnom kell,
holnap mennyivel előbb indulva el
hoz össze sorsod az enyémmel

 

1 év 16 komment

mert eszemben vagy apám megint és újra
mint minden egyes nap '87-óta
és tegezve szólunk bár el?tte még nem,
de közelebb vagyunk e nagy messzeségben
egymáshoz, mint addig

míg bentrekedt hangunk kimondhattuk volna
ajkunk néma maradt, szavunk visszafogta
valami, mit ma már hiába keresnék,
pedig de sok éven múltak el az esték,
az utolsó hangig

kezed még foghattam a halálos ágyon,
ajkam hiába szólt, hisz' vitt már az álom
nem tudtad, ott vagyok

2003

1 év 6 komment

kölcsönbe kaptam, de jólesik az élet,
az égi kufárnak mit adnom kell vissza
ha időm kitellett, s akkor a múlt évek
minden boldogságát lelkem rájuk bízza
kik szerettek nagyon

 

mint elhagyott szobazugban a pormacska
mit hosszú évekig felrakódni hagynak,
bennem is gyülemlett egyre a kor mocska
melyet kik okozták – hajh de sokan vannak –
nos, azokra hagyom

 

aljas világ melybe születtem én tudom
de nekem a szív, mit szétszórtam az úton
volt a legszebb vagyon

 

1 év 10 komment

vágytuk az álmunk és titkon
szenvedtünk évekig kerülve
érintést és kést
döftünk szívünkbe
pusztuljon szerelmünk
mert tudtuk nekünk
nem szabad ám a vad szenvedély
– így hogy elbuktunk –
lett édes gyilkosunk
és most belehalunk

 

belehalunk a vágyba mert gyáva
vagy és én is de mégis
édes a kín mit érzünk várva
a pillanatot mely lopott
és bűnös de akkor ott
a játékos hógolyó
hömpölygő bűvös
lavinát indított
mit egyszer majd átkozunk
de most belehalunk

 

belehalunk mert szenvedés
játszani idegent míg idebent
szívünk egy ütemre ver és
gyötrő magunkba zárni
de jöhet bármi
hallgatunk így nekünk
fáj csak szerelmünk
titka míg óvunk mást és most
még boldogok vagyunk
pedig belehalunk

1 év 8 komment

tépj szét ha elloptad szívem
vidd lelkem és testem
mert minden esten
új halál talál rám nélküled
és ha újra látlak
feltámadok másnap
mint ítéletnapon a holtak
de lesz-e mindig holnap

 

 

most akarok benned lenni mélyen
és örökre gyönyörbe
ölni a vágyat
testedbe fogadj mint állat
mely nem gondol holnapra
csak az ösztön hajtja
s én a magasba emellek
hogy eléd térdelhessek

 

 

ne hagyj élve halni s várni
életem most vedd el
szerelmeddel
és én hagyom
neked adom, de mégis
magamba öllek én is
hogy ne tudj boldog lenni
ha csak te vagy, s nem "mi"

 

Gáspár András (Gazsi) Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.