valahogy sok volt már minden: te, barátok, négy gyerekem, munka, na és magam, igenmagamból volt már elegem mennem kellett gyorsan, gyorsan,lelkem szökni most nem volt rest,félrenéztem hát cinkosan,de jött velem e lomha test baktattunk ketten, én meg éna Duna parton – hol [… Tovább]
ki gyertyát nem gyújt, mert fedél sincs felette,az otthon melegét már oly rég' feledteannak van karácsony? ki emlékét él? nem ?rzi magában,ajtaját nem nyitják magányos szobában annak van karácsony? ki ott van, de mégsem hisz ez csak a teste,lelke máshol, [… Tovább]
Hó szaga van ma a szélnek, csontomig érve mesél démoni kéjjel az arcán: ?szt temet éjjel a tél.
Ágy írtok ti: Kónya Gábor (SN) után – én a metróban megfagyok – mikor mint vénámban a vér dübörög cs?ben a vonat tolva fagyos szelet hörög gégém vadul ott "alul" mint jeges kéz elér de míg az illemhelyet keresem megint [… Tovább]
az este megbántottalak drágamert mások fel?rölték már idegem, te hoztad elém szíved kitárva hát reá csapott le ökölben kezem
valami történt ma velem,mikor éhes gyomrom megtömni mentembambulva és mélán lépkedve a kuszatömegben, mely idegenül folyt köröttemfülemben monoton zúgva. valami történt, mert lehajtott fejemfelemelte orromba férkőző illatod,mely végiglengett a rossz szagú durvatömeg közt, kacéran s vidáman szétrúgvaa bágyadt pillanatot órámra [… Tovább]
mert eszemben vagy apám megint és újramint minden egyes nap '87-ótaés tegezve szólunk bár el?tte még nem,de közelebb vagyunk e nagy messzeségbenegymáshoz, mint addig míg bentrekedt hangunk kimondhattuk volnaajkunk néma maradt, szavunk visszafogtavalami, mit ma már hiába keresnék,pedig de sok [… Tovább]
kölcsönbe kaptam, de jólesik az élet,az égi kufárnak mit adnom kell visszaha időm kitellett, s akkor a múlt évekminden boldogságát lelkem rájuk bízzakik szerettek nagyon mint elhagyott szobazugban a pormacskamit hosszú évekig felrakódni hagynak,bennem is gyülemlett egyre a kor [… Tovább]
vágytuk az álmunk és titkonszenvedtünk évekig kerülveérintést és késtdöftünk szívünkbepusztuljon szerelmünkmert tudtuk nekünknem szabad ám a vad szenvedély– így hogy elbuktunk –lett édes gyilkosunkés most belehalunk belehalunk a vágyba mert gyávavagy és én is de mégisédes a kín mit [… Tovább]
tépj szét ha elloptad szívemvidd lelkem és testemmert minden estenúj halál talál rám nélküledés ha újra látlakfeltámadok másnapmint ítéletnapon a holtakde lesz-e mindig holnap most akarok benned lenni mélyenés örökre gyönyörbeölni a vágyattestedbe fogadj mint állatmely nem gondol [… Tovább]
