Napjában kétszertévedek:egyszer mikorveled fekszem le,s egyszer ha melletted ébredek.
Ma fáradt vagyok, védtelen,kicsi, mint egy törpe…Mázsás gondok súlyalerogyaszt a földre.De talpra állok, megnövök,ha ideér a holnap,nagyra törő óriáskéntlefejelem a holdat!
Kérlek ne szeress igazán…csak úgy lazán,ahogy kigombolod/s végig se gondolod/a slicced,vagy mikor leinteda taxit BudárólPestre, mert hosszúvolt az estenálam,bár még forró az ágyam,de benne csak h?lt helyed ölelem,mert nem kell már… nem kell a szerelem!
Fülledt éjszakábatorkollott a nappal,valami történta madarakkal…Az ég is csak baljósan hallgatott,majd kikelve magábólfájón ordított:„Elég volt már! Nem bírom tovább!” Végül keservesenelsírta magát.
Egy macska volnék/a szívósabb fajta/kit ha ledobnak magasról csak talpra érkezik…de hiába létezikkandúrok hadacsak farom fordítom odas lelépek hirtelenmert kedvenc helyema háztető/hol dorombolok, mint a szeret?kinek kénye s kedveha úgy tartjaérdes nyelvét nyújtogatja/s tova tűnök a holdraahol nincsmi lelkem [… Tovább]
Mert sosem hittem hogy valaha ennyire mélyen úgy hogy átjárja egész lényem hogy minden sejtembe beleégjen s végül libab?rben verejtékben teljesedjen ki az ami már szinte átok hogy sosem Te… mindig csak Hiányod.
