Márton Zsolt : Két út

Nézd, a vén rühes kutya,
foghíjas, lábára sánta,
szőre hull, ugatni se tud,
nyüszít, csorog a nyála,
csupa seb, csont testébe
csak hálni jár a pára,
de szukája után lohol,
ahogy az embert is űzi
a kín, a szerelem vágya.

Ez esztelen világban
két út áll nyitva csak:
szüntelen imádságban,
hittel félve élni, vagy
szépasszony csípőjénél,
áldott farát símogatva
minél többet elidőzni,
és élvezni, hogy nem
a poklok foglya vagy.

illusztráció Bottyán Katalin: Szépasszonyok

 

szerkesztette: Verő László – 2007. április 4., szerda, 09:14

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:00 :: Márton Zsolt
Szerző Márton Zsolt 0 Írás
nem vagyok senki, tarkómba mar, vagyunk így sokan , húz ez a dal