Másnap
Nem bántam meg semmit
és a másnap sem keserít,
mert meglepetés voltál nekem
s hogy enyhítsem lelked harcait,
e verset is csak néked gondolom,
mikor nyelvem még érzi az éj nyomait
s csöpp melled dagadó gombjait.
Az éjszaka megnyugvást hozott
vagy semmi sem változott?
Szaggat-e ma is kétely
vagy belátod, hogyha vérzel,
élned csak úgy érdemes,
mert nyájként él itt a nép,
félve néz körül ha lép,
fejét mellére hajtva megy
s rezzen ha szabályt szeg,
mert nem lóghat ki a sorból,
részt kíván e pokolból;
De Te, csak gyere velem,
hol csontig hatol
s halált terem
a SZERELEM!
Márton Zsolt
