Nincs egy szilárd pont, hiába keresem…
Ma már tudom,
hogy én teremtettelek,
látomásokból
összegyúrtalak,
formázó vággyal
létre keltettelek,
s bármilyen voltál,
olyannak véltelek,
amilyennek látni
akartalak.
Ma már tudom, hogy
bennem léteztél,
ábrándos lényként
úsztál velem,
káprázat voltál,
mégis azt hittem
te vagy a csoda,
álomszerelem.
Ma már tudom,
csalfa a világ,
nincs egy szilárd pont,
hasztalan keresem,
az ember a létb?l
képeket kivág,
illúziókat épít,
mert minden ilyen,
montázs-szerelem.
