Kinn még fény lobog
Apolló inge mögött,
valami szívó, forrongó,
szeszély fény,
s az ég tiszta,
de mintha a távolban
ködös lenne,
miként a
sápadt erkölcs,
mely fénylik,
de oly vak, mint
tisztben az akarat:
félek, koporsó száll
alá mélyen kivájt földbe,
s a semmibe forr
szándék, kedv, id?
s lélek, a borozás
f?tt illatát rég feledve…
Otthontalan fény
gyötör, mint ki hamis,
pedig csak láztalan
ölelés késztet mindig
friss csókra;
a magány szele
forrva bugyog
r?tlépt? talpaim alatt…
2009. aug. 16.
…………………………………….
Legyen más a borozás…
Legutóbbi módosítás: 2009.08.16. @ 07:56 :: Sánta Zsolt