dudás sándor : Édesapám emléke

    T?zfátyol az égen,
    hódító virradás.
    Gyöngyfürtös levelek,
    remeg? fényvarázs.

    Ibolyakötényes
    n?vére messze jár –
    arany ver?fénnyel
    köszönt az ifjú nyár.

    Lovat ülök. Mint a
    szélvész, száguld velem.
    Kívülr?l vág, belül
    süvít a félelem.

    Lassul, majd összerogy
    a ló. Kút. Zöld mez?.
    Simogatom fejét.
    Arcomon reszket?

    orrából fújt gyenge
    pára – Anyám szava,
    a suttogás szele
    ébreszt: meghalt apa…

    Állunk az ágy mellett.
    Én álomittasan
    nézem, máig nézem
    a felfoghatatlant.

    Döbbenet szobraként:
    Apám? Volt Apám? Oly’
    viaszsárga arca! –
    A legy?zött mosoly! –

Legutóbbi módosítás: 2009.08.16. @ 08:49 :: dudás sándor
Szerző dudás sándor 772 Írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.