Marthi Anna : hal-szerelem

 

 

vízöntő szerelemből született a Tenger!

hallod a tátogásban morajló gondolatolvasást?

égre vetülve, telepátia-vizek lélekbe öntik

a hullám adta, elsodró labilitást: az érzékenységet is

vízbő, mindent érző, mindenkit szeretővé… mi

farokcsóvál, de hogy! múltat-jelent-jövőt egybe

kötve-látva-tudva él, fontosra rátalál, amíg

átússza e nagy vizet: lesz úszó hal, és partra kész

hal-maga írmagja ikrák ikersorát, gazdagon

pottyantja pár foltos ponty szerelmére

Tengerzenél csigaház és fülkagyló halált,

és újraéled e folyton

elfojtva szép,

ugra-bugra bús

ficánkolás…

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1341 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak