Seres László : Szerelem

Ne kérdezd, mit hoz a holnap. Nem tudom.

Kábultan, álmodozva járok,

léptek nélkül veled, úttalan-úton

fényárban hordom a vakságom.

 

Csillagösvény visz, megbúvó hold-tavi

kráterek méhe lobbant lángra.

Engedd szomjadat szomjammal oltani,

öleljen gyümölcshozó ágad.

 

Repít a vágy. Látod, beléd fogódzom,

testeddé válik égő testem.

Orkánok tüzében ringatódzom,

elpusztít, hogy megteremthessen.

 

Szökik a nap, bronzaranya az estnek

még füröszt, már hiányod betölt …

Minden nőben én csak téged kereslek

s megtalálok benned minden nőt .

 

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.