Kertész Éva : Becstelen szerelem

A temetés után nem találkoztunk néhány napig, úgy gondoltam, magához kell térnie Katának ennyi megrázkódtatás után, meg házastársi kapcsolatuknak is hasznára válhat, ha most nyugton hagyom ?ket.

De, hogy nekem minden lében két kanalam van, mi több egyszerre, mi sem bizonyítja jobban, minthogy látogatóm érkezett Sz?cs Balázs személyében. ?szintén nem örültem neki. Tudtam, hogy pillanatokon belül olyan ismeretek birtokába jutok, amikr?l szívesen lemondanék. Láthatóan nagyon levert volt a fiú, s amint leültünk, d?lt bel?le a mérhetetlen keser?ség. Ez a felt?n?en jókép?, jó szándékú férfi nem gy?zte elmondani folyamatos megaláztatása történetét.

Szegény paraszti családba született, ahol sem igény, sem pénz nem volt az ? taníttatására. Szakmát tanult helyette. Aztán a tanítója által hozzájutott egy hirdetéshez, amelyben tanulni akaró fiatalokat toboroztak a szakérettségi megszerzéséhez. Örömmel jelentkezett. Nagyon sokat tanult, nagyon jó eredménnyel végzett, fel is vették az állatorvosi egyetemre. Már azt hitte, sínen van, de k?kemény évek következtek. Az ? érettségije csak szakirányú képzést nyújtott, hiányzott az általános m?veltsége. Állandóan attól rettegett, hogy megszégyenül m?veltebb társai között. Így amikor a többiek szórakozni jártak, ? benn maradt a kollégiumban, s olvasott, tanult. Történelmet, irodalmat, földrajzot, mindent, ahol érezte a saját hiányosságait. Csak éppen rendszertelenül, ahogy jött.

Amikor aztán ide költözött Dorozsmára, úgy érezte, övé a világ. Nagyon hamar megismert egy édes kis diáklányt, akivel fülig egymásba szerettek.  Bár voltak kollégák, akik óva intették – ismerve a lányt, – de ? alig várta, hogy túl legyenek az érettségin, máris esküdtek. Em? is boldog volt mellette, megszületett az els? kislány is. Minden rendben lett volna, de igen hamar észre kellett vennie felesége félrelépéseit. Mindenhol, és minden férfivel kikezdett. Mindegy volt neki, hogy öreg vagy fiatal, n?s, vagy n?tlen. Soha nem akarta elhagyni ?t, csak úgy, gyerekesen minden alkalmat megragadott, hogy n?iességét észre vetesse. És kielégítse. Aztán b?nbánóan visszatért hozzá. ? mindent elt?rt, mert szerette ezt az asszonyt, és rajongott a kislányokért. 

A legnagyobb fájdalmat mégis azzal okozta, hogy ahol csak megjelent, m?veletlen buta fajankóként t?ntette fel, akivel egy ilyen kulturált ember, mint ?, nem tud együtt élni. ? korábban -, természetesen ?szintén elmondta neki milyen hátrányokkal kellett megküzdenie annak idején, s Em? rútul visszaélt a bizalmával. Mindenhol megszégyenítette, megalázta.  S megtörtént, amire nem számított, a feleségét már sehol nem veszik komolyan, s ?t biztatják szánakozva, hogy lépjen ki ebb?l a házasságból. De ? még mindig szereti. Tudja, hogy Fazekas Kálmán fejét is elcsavarta már, s most azért jött, hogy én beszéljek Katával. Hátha ? még tud hatni az urára, akkor ? nyugodtan élhet tovább az Em? oldalán. Azért is dolgozik annyit, szinte er?n felül, mert a feleségének jobbnál jobb, de igen költséges ötletei vannak, s azok megvalósításához pénz kell. Sok pénz. És ? mindent elkövet, hogy minden kívánságát teljesítse, hogy boldog legyen. Járja környez? tanyavilágot, bizony rendszeresen fáradtan ér haza, de minden áldozatot megér, ha vissza tudja állítani a családi rendet. Éppen ezért könyörögve kér, tegyek meg mindent a két házasság érdekében. Mert rájött, hogy Em? most válni akar. Ezt már nem éli túl.

Én csak ültem, két kezem az ölemben összekulcsolva, szemem a mennyezetre függesztve, s arra gondoltam, hol a pokol fenekén van az én drága jó Bálintom, hogy már megint én kerültem bele a lekvárba egyedül.  Közben sajnáltam ezt a szegény ördögöt, aki itt panaszkodik nekem, mint egy taknyos gyerek, ahelyett, hogy hazamenne, kiosztana két nagy pofont, és kidobná Szekeres Kálmánt.

Aztán elment. Keze fejével törülgette a szemét, hangosan trombitált a zsebkend?jébe, s olyan volt, mint egy rakás szerencsétlenség.

 

 

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:50 :: Kertész Éva
Szerző Kertész Éva 96 Írás
Kertész(Galvács) Éva vagyok, 77 éves, özvegy nyugdíjas pedagógus. Megköszönöm. hogy befogadtatok magatok közé. Megilletődve olvasom a Héttoronyhoz érkezett írásokat, s reménykedem, hogy az enyémek között is lesz olyan, amelyet méltónak tartotok a bemutatásra. Húsz éve írok rendszeresen. Férjem elvesztését akartam kiírni magamból: Rekqviem a túlélőkért lett a címe. Később Hová tüntettétek az ácsot címmel írtam egy regényt. Kerestem benne Mária és Jézus viszonyát, s azt a Józsefet, akiről lassan már szó sem esik. Legfeljebb karácsonykor az éjféli mise Szent családi jelenetében Legutóbbi munkámban az adóssá válás létrejöttét igazolom, meglevő történet alapján. Remélem, ez a bemutatkozás megmutatott egy kicsit Kertész Évából.