Schifter Attila : Nemszeretem nemszerelem

 

 

Kész  volt.  Ennyi.  Egy  apró  szóváltásból  indult,

majd  csomagolt,  összeszorított  ajakkal.

Arcom  a  lelkéből  egy  perc  alatt  kimúlt:

kerülve  engem,  búcsúpillantást  váltott  a  falakkal.

 

Nem  volt  semmi  különösebb  faxni,

hidegen  hallgatva  bőröndjén  ült

az  ajtóban,  míg  megjött  a  taxi.

Kár  kérni:  a  döntése  már  véglegesült, 

 

nem  hajtogatott  semmit,  csak  némán  tűrt

–  vártam,  kifakad  –  ’s  rám  zúdítja  életünk  minden  eddigi  mocskát,

de  Ő  tudta:  a  szótlansággal  teremt  maga  után  nagyobb  űrt

( Most  moshatok  magamra  és  én  etetetem  a  macskát )

 

Néha  felhozok  egy  lányt északára.  Létfenntartó  pótszer.

Én  is  Neki.  Nem  kapcsolat,  csak  két  ember  magánya.  Ez  az  ára.

Problémánkra  nem  lesz  gyógyszer,  csak  fogy  az  óvszer.

Igaz,  nem  tart  igényt  karácsonykor  ékszerre,  bundára.

 

Hálás  a  reggeliért  ( az   élet  már  őt  is  megrágta,  kiköpte ) 

de  csak  abból  lesz  moslék,  aki  összeszakad.

Tudja   Ő  is,  milyen  a  megtört  szárnyú  madár  röpte 

’s  van,  hogy  részvétet  üzen  a  szemével:  ne  hagyd  magad.

 

Olykor  elkapjuk  egymás  rejtett  pillantását.

Észreveszem,  vigyáz  rám  és  vigyáz  magára.

Persze,  nem  reméli  már   a  szüleink   áldását, 

de  nem  lép  sáros  lábbal  a  tisztaszobába.

 

A  macska  lelkesen  dorombol,  néha  már  úgy  tűnik,  kedvel 

( mert  én  etetem )  ‘s  ő  megetet  engem    azzal, hogy  szeret.

Érzem,  hogy  nem  valami  túl  nagy  kedvvel. 

Ám,  határa  van  annak,  hogy  mit  tehetek  érte  és  ő  mit  tehet. 



 

Legutóbb szerkesztette - Schifter Attila
Szerző Schifter Attila 144 Írás
A verseket mindig is különösen szerettem ( persze, nem mindegyiket ) de ha egy műalkotás - legyen az festmény, szobor, egy írás vagy bármi más - felkelti a figyelmemet, akkor azt mindig nagyra értékelem. Egyszerűen azért, mert érzést, gondolatot indukál bennem: 's ezáltal életet lehel belém.