Galambos Viktor : BINYAMINA-SHUNI

fotó: táblajátékok a medencében

Binyamina- Shuni

 

Az ezredfordulón történt, hogy a fiamék elhatározták: Haifából kiköltöznek Binyaminára, ahol egy új lakónegyed építésébe kezdtek, és főként a hightech-ben dolgozó vevőkre számítottak.

Egy éven keresztül folyó látogatások után, amikor láttuk, hogy a közvetlen közelükben még épülnek házak (és mivel éppen nyugdíjba mentünk), elhatároztuk: mi is itt veszünk lakást s így aztán már tizenkét éve falusiak vagyunk.

Miután ideköltöztünk, napi sétáink alkalmából elkezdtük felfedezni a falut és környékét.

Először is rájöttünk, hogy a falu végén nincs kurta kocsma, és nem oda rúg ki a Szamosra, hanem a Krokodil patakra! Ezt azért hívják így, mert állítólag száz évvel ezelőtt még vidáman lubickoltak benne az egyáltalán nem kedves hüllők. De akkor még itt a völgyben lápvidék volt; egy igazi maláriafészek.

A rosszhírű patak a Carmel hegylánc legdélibb csücske alatt folydogál. A falu szélétől egy szép sétány vezet a hegy lábánál található Jabotinsky park bejáratához, ahonnan fel lehet mászni az ókori Shuni maradványaihoz.

Miután az utcánk végén található kis parkban felfedeztük egy római vízvezeték alapjait, fel voltunk készülve, hogy találunk még Római-kori emlékeket, de ami Shunin van, minden előzetes várakozást felülmúlt.

Ahogyan azt a Bibliából tudjuk, ez a terület (éppúgy, mint Dor), a Manasséé törzsé volt; Shuniról már a Talmudban (Kr.u. 220) is írtak. Ekkor a Szent Föld már százötven éve római uralom alatt állt, és időszámításunk első harminchét évében Nagy Heródes a római császár tiszteletére már felépítette Caesareat, melynek vízvezetékei az egész környéket (beleértve Shunit és a mai Binyaminát) behálózták.

Shuniban azonban más is épült: nagyon érdekes társítása volt az épületeknek, tudniillik a hatvanhét méter átmérőjű, 3.000 férőhelyes amfiteátrum mögött egy óriási fürdőmedencét is felhúztak.

Karim Abu Mock, a haifai egyetem archeológusa szerint ez a medence az ókor legnagyobb úszómedencéje volt, az alján érdekes mozaikokkal, amelyekről kiderült, hogy különböző játékokra szolgálnak, mint például a táblajáték. Még az úszósávok vonalai is ki voltak rakva a medence fenekén.

Az archeológusok nem kis meglepetésére a leletek azt bizonyították, hogy itt egy, a mai idők fogalmai szerinti exkluzív Country Club-ról volt szó, ahol a gazdag caesareai patríciusok a májusi Maimas-t ünnepelték a Föld istennő tiszteletére, és Aesculapiusnak hódoltak.

A forró nyári napokon a medence hűs vize úszóversenyek, vízi játékok, pogány rítusok és orgiák színhelye volt. Ezt a feltevést az is megerősítette, hogy a korabeli zsidó írásokban óvták a vallásos férfiakat a hely látogatásától, mivel ott a római hölgyek meztelenül fürödtek.

(Azt hiszem, jobb reklámot nem is csinálhattak volna a helynek!)

A vizet egy Shunitól délnyugatra található forrásból hozták, amely a caesareai vízvezetékrendszer része volt. A medencében ma is látható pár meztelen hölgy, igaz, bazaltból vagy márványból: Achiam Shoshany, Párizsban élő szobrászművész alkotásai. Az amfiteátrumhoz csatolt helyiségekben is az ő szobrai láthatóak kiállítva, és ott a kis múzeum, tele római kori leletekkel. A körülbelül 500 kiállított tárgy ékszerekből, csatokból, gombokból, háztartási tárgyakból, továbbá (ami külön érdekesség) orvosi műszerekből áll. Ezekben a termekben feltehetően üzletek és raktárak voltak, és talán az amfiteátrum öltözői. Mellettük feltételezhetően egy piac is lehetett, ivóvizes kutakkal.

Később, a bizánci korszakban (Kr.u. 324-637) olajprés működött ezekben a helyiségekben, azután már csak a török időkről (1517) tudni, hogy fogadónak építették ki Shunit. Ezeken a meglévő épületeken ez meg is látszik: olyanok, mint egy kastély.

A huszadik század elején (1914) egy Haifán élő gazdag kereskedő, bizonyos Effedi Salim Houri vette meg Shunit és a körülötte lévő földeket; ő alakította át az épületet magtárnak, ahonnan a neve is ered (Shuni = magtár, arabul). Az első világháború alatt Shuniban volt az angolbarát Nili földalatti szervezet székhelye.

A háború után Palesztina angol fennhatóság alá került és Shuni eléggé elhagyottá vált; ezért telepítette Jabotinsky 1939-ben erre a helyre az Etzel jobboldali függetlenségi mozgalom főhadiszállását. Innen nem egy akciót hajtottak végre a brit fennhatóság ellen. Ezeknek az időknek az emlékműve látható a csodaszép parkban, amely körülveszi az amfiteátrumot és a hozzátartozó épületeket.

Az ásatásokat 1968-ban kezdte meg a Zsidó Nemzeti Alap, a Los Angeles-i Stanley Chase adományát felhasználva. A helyreállítási munkálatokat is ők végezték.

A történet 1868-ban, Párizsban folytatódik a Rossini-féle vendéglőben. A tulaj azonos A sevillai borbély alkotójával. Hogy mi köze ennek Binyaminához, azt a folytatásból fogjuk megtudni.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Galambos Viktor
Szerző Galambos Viktor 43 Írás
Temesváron születtem, és éltem ötvennégy évig. Pár hónappal a forradalom előtt vándoroltam ki Izraelbe. Haifán dolgoztam egy tervezőintézetben, és nyugdíjazásom után költöztem ki ebbe a csendes kis faluba - amely a Carmel hegy alján fekszik, szőlőkkel és gyümölcsöskertekkel körülvéve. A falu Tokaj testvérfaluja. Sokszor jönnek a tokaji szőlőtermesztők látogatóba, ilyenkor nagy örömmel működünk közre - mint tolmácsok - a többi öt-hat magyarul beszélő falubelivel együtt. Innen is járnak Tokajba, de még nem volt alkalmam részt venni a küldöttségben.