Seres László : Menj szerelem

Menj szerelem

megyek utánad

csend vagyok

szótlanférfi bánat

 

parányi pont

sok közt

a körön

ki origó nélkül

tündököl

tükörképként

visszavert

fényben

 

Becsukom

elhalt

szívverésed

szívemben

zengő

zongoráját

s hagyom-míg a tűz

és jég átjár

s megcsillapul

ölünkben

a vér

az elmerengő

álomgörbén

-köréd-

font

testem

ahogy volt

maradjon

vágy-szőtte

takaród

Legutóbb szerkesztette - Seres László
Szerző Seres László 599 Írás
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.