Bányai Tamás : Szerelempróba

 

A rendőrtiszt sajnálkozva nézte az íróasztala túloldalán ülő fiatalembert. Húsz év körülinek saccolta, bár bedagadt jobbszeme, s az alatta felduzzadt kékeslila folt éveket festett az arcára, idősebbnek látszott. Két ujjával időnként hozzáért az orrához, mintha igazítani akarna rajta, de csak simogatta, nagyon óvatosan.

            — Magától szeretném megtudni, mi történt. A barátja konokul hallgat, hiába mondom neki, hogy ezzel csak súlyosbít a helyzetén. Ül és bámul maga elé, egy szót sem lehet kicsikarni belőle. Nos?

            A fiatalember bólintással jelezte, megértette a felszólítást. Ennek ellenére sem szólalt meg. Változatlanul az orrát tapogatta.

            — Helyesbítek — mondta a rendőrtiszt. — Azt végülis tudjuk, hogy mi zajlott le és hogyan. Arra volnék kíváncsi, hogy miért? Valami oka volt.

            — Hát… az igaz, hogy behúztam a csőbe. Csakhogy azért… Gondolja, hogy azért?

            — Erre csak akkor felelhetek, ha ismerem a csőbehúzás körülményeit. Legjobb tehát, ha az elején kezdi.

            — Az elején?

            A fiatalember elgondolkodott, hol is kezdje a történetét. Elhúzta jobbkezét az arca elől, egy pillanatra ép szeme is lecsukódott. Kínos fintor jelent meg az arcán.

            — Három hete volt, hogy összefutottunk az utcán — kezdte a mondókáját —, és Andor meghívott egy pofa sörre. Szokás volt nálunk, az invitálja meg a másikat, akinek éppen pénze van. És persze az is fizet. Ez így frankó. Andor a harmadik kört rendelte, de én legszívesebben leléceltem volna, a tököm tele volt a szövegével. Mióta beültünk a sörözőbe egyfolytában arról pofázott, mennyire bezsongott a szerelemtől. Egész idő alatt Nelliről áradozott, a csajáról, akibe belezúgott. Hogy az milyen klassz, még az ágyban is, meg hogy mennyire megértik egymást, és hogy komolyan gondolkodik a házasságon. Szóhoz sem engedett jutni, és kezdett az agyamra menni a dolog. Azt a csajt én szedtem össze a barátnőjével, Ágotával együtt, és én mutattam be neki. Gondolhatja, nem egy bombanő, ha én Ágotára hajtottam rá, és Nellit hagytam meg Andornak. Azt nem mondom róla, hogy ronda, de ha maga látta, akkor tudja, miről beszélek. Séma pofázmány, tuskóláb és gömbölyű forma. Az a típus, aki tíz év múlva olyan lesz, mint egy lógó csöcsű elhízott markotányosnő. Ráadásul elég sötét is, ha engem kérdez, nem egy észlény. Andor baja, hogy így belebukott, de a részletekkel ne traktáljon. Szóltam is neki, hagyja lógva a témát, szpícseljünk inkább valami másról. Úgy láttam, be is rágott emiatt, felhúzta a nóziját. Szólok neki, na jól van, fizess, aztán húzzuk el a csíkot. Elkezd kotorászni a zsebében, a végén kinyögi, hogy nincsen csak kétszáz rupója, fizessem ki én a cechet. Volt már ilyen, nem nagy durranás, csakhogy éppen akkor egy kanyim se volt. Mondom is neki, ne marháskodj, ha meg habokra rendelted a sört, akkor te verd ki a biztosítékot a pincérnél. Az nagyon cikis, mondta erre, hanem tudod mit, ugorj haza, te itt laksz egy köpésre, vágd le anyádat három lepedővel, holnap majd megadom. A végén csak rádumált. A mutter nem volt otthon, öcsém is kujtorgott valamerre, hát ez felnyomta nálam a pumpát. Gondoltam is, hagyom az egészet, ha nem tud fizetni, maradjon ott mosogatni vagy felnyalni a konyhát. De mégsem akartam ilyen cikis szituban hagyni, bekopogtam a szomszédhoz és kértem tőle három lepedőt estig. Nahát, ez is elég cikis volt, de nem tudtam mást kispekulálni.

            Loholok vissza a csehóba, hát nem ott áll két újabb krigli sör az asztalon? A három lepedő, amit felmarkoltam a szomszédtól, éppen arra volt elég, hogy leperkáljuk a számlát. Ő meg rátett egy lapáttal. Képzelheti, mennyire elborult az agyam. Legszívesebben megfojtottam volna. Te kretén, mondom neki, azt hiszed bankot raboltam? Erre a kettőre már nem futja, itasd meg a pincérrel. Hát nem elkezd vigyorogni? Nyugi, apuskám, nyugi! Ez elég lesz? Ezzel fogja magát és előcibál a zsebéből egy húszezrest. Megkajáltad, mi? Hát meg. Hogy még nyelni se tudtam. Nagyon marta a csőrömet a dolog. Nem komálom, ha ilyen csúnyán palira vesznek. Mindenesetre felhajtottam még azt a kriglit, ha már volt miből rendezni a cechet, aztán leléptem, mert csak folytatta tovább. Hogy neki milyen oltári mázlija van egy ilyen csajt kifogni, akivel frankón egy húron cicegnek. Na, csak cicegjetek.

            Behúzott a csőbe, de visszakapja, gondoltam már akkor. Napokon keresztül törtem a fejem, hogyan vehetnék revansot. Aztán a múlt hét elején beugrott. Ehhez persze Kistökös is kellett. Róla tudni kell, hogy közös haverunk és buknak rá a csajok. Vagy a lóvéjára, de ez mindegy. Kérdem tőle, benne volnál e egy jó balhéban? Mindenbe, csak sokba ne kerüljön. Nahát, akkor idefigyuzz. Csörögj rá Andorra, mondd meg neki, hogy összeszedtél három klassz csajt a hétvégére, és a nagybratyód nyári kéglije is szabad, csaphatnánk egy kis orgiát. Én meg elkapom Nellit és kiterítem neki, mi újság. Hogy megdumáljuk Andorral, vasárnap reggel randizunk a Nyugatinál, te hozod a csajokat, aztán irány a nagymarosi vikkendház. Minden oké, ha Nelli beszáll a buliba.

            Na, most képzelje el, milyen lángész ez a Nelli. Nem vette a lapot. Úgy nézett rám, mintha megöltem volna az anyját. Fél órába tellett, mire kapiskálni kezdte, hogy mi az ábra. Hogy ő meg a barátnője, Ágota, akiről már mondtam, velem fut, szóval ők jelennek meg a Nyugatinál a három bombázó csaj meg Kistökös helyett. Mikor végre megértette, merre hány óra, elkezdett vihorászni. Jaj, de jó hecc, jaj, de jó hecc! Egyszer csak elkámpicsorodik, és azt mondja: nem kóser. Merhogy ő már megbeszélte Andorral a vasárnapi programot. Eget verő csaj, mi? Született észkombájn. Alig tudtam megdumálni, na és, lezajlik a nagyjelenet, aztán felőlem húzhattok, ahova akartok, Ágotával majd mi is összehozunk valamit. Milyen igaz! Hát persze, látod erre nem is gondoltam, így ő. Igazi agytröszt, mi? Mit lehet egy ilyen csajon komálni?

            Miután Nellivel és Kistökössel elrendeztem a dolgot, vázolom Andornak, mi a helyzet. Hát nem ő is azzal jön, hogy nem jó, mert Nellivel már… Kapd be, mondom neki. Lefújod, és kész. Dolgod van. Egy hétvégét elvagytok egymás nélkül is. Gondolj csak bele, kisapám, három szuper csajkás, és azt választod, amelyik a legjobban felpörget. Haverok vagyunk, ezen nem fogunk hajbakapni. Ódzkodott, mint szűzlány, akit sötétbe akarnak csalogatni. De Kistökös megmentette a szitut. Küldött nekem egy e-mailt, és csatolta hozzá három csaj fényképét. Nem tudom, honnan kajtatta fel a képeket, de mind a három felfért volna egy pornómagazin címlapjára, az tuti. Küldtem egy SMS-t Andornak, jöjjön fel hozzánk, megkukkolhatja az árut. Ja, azt kihagytam, hogy az egyik csajról meztelen képet küldött Kistökös. Hát azt látni kellett volna, hogy kigúvadtak Andor pilácsai. Még a farka is nyújtózkodott. Rögtön azon járt az agya, mivel mentse ki magát vasárnapra. Én adtam az écát, mondja, hogy nekem kell segíteni, mert a nagyanyám válik, és engem kért meg a cuccainak elhordására. Pont vasárnap? kérdi az a marha. Naná, majd szerdán, amikor mindenki melózik! Persze, hogy vasárnap, te hülye.

            Másnap jön Andor, hogy minden oké. Nem ment könnyen, csipogta, de sikerült. Azt hittem, az a tyúkeszű csaj visszatáncolt, de hamar kiderült, ő jól vette a figurát. Andor volt az, aki többször is rákérdezett, ugye nem haragszol szivikém, mert csak akkor megyek, ha nálad is frankó a dolog. Ezt már a tervembe beavatott Ágota döngicsélte el nekem, miután kifaggatta Nellit a csicsergésükről. Ő mondta, hogy még Nelli győzködte Andort, menjen csak nyugodtan, segítsen a nagyanyámnak, ha már az öregasszony nem bírja egyedül a költözködést. Az egészben az a legfrankóbb, hogy a mutter öt éve bevágta az öreglányt valami otthonba, ahonnan már csak a temetőbe fog hurcolkodni.

            Andor még egyszer rácsörgött Kistökösre, tényleg hozza-e a csajokat vasárnap reggel. Kistökös megnyugtatta, a csajok már nagyon várják, bizsereg a hasuk alja. Erre azzal állt elő, mutassam meg újra a fotókat. Feljött hozzánk, és fél órán át skubizta a monitort. Azt hittem, el is fog élvezni. A végén csak kinyögte: ezt tényleg nem lehet kihagyni. Aztán rábökött a meztelen csajra: de ezt én lőttem magamnak! Legyen, mondtam neki. Kistökösnek meg nekem jó lesz a másik kettő. Ugyancsak kezdte magát beleélni a dologba. Majdnem odavágtam neki, hát nem klasszabb ez punci a te Nellikédnél? De befogtam a csirpelőmet, hagytam gyönyörködni, közben meg magam elé képzeltem milyen pofát vág majd, amikor meglátja Nellikéjét a dögös csaj helyett.

            Ma reggel ott toporogtunk a Nyugati előtt. Andor percenként nézte a karóráját, és kérdésekkel bombázott. Szerinted mivel jönnek? Metróval vagy villamossal? És merről? Budáról? Jöhetnének már! Izgatottabb volt, mint egy kamasz, akit először dugnak ágyba egy cafka mellé.

            Te tudod, hol szedte össze Kistökös ezeket a csajokat? Nagy dumát levághatott, ha sikerült neki behálózni őket. Nem mondta, hogy rólunk mit mesélt nekik? Dehogynem! Azt állította, mi vagyunk a legfaszább krapekok a Nyugati előtt. Na, ne félj, meg is mutatom annak pucér csajnak, ki a macsó a csárdában! Hogy hívják, tudod? Tudja a bánat. Nem mindegy? A neve kell vagy a teste?

            Nellit és Ágotát én szúrtam fel először. A Podmaniczky utca felől közeledtek. Andor éppen az ellenkező irányba skubizott. Ismét az órájára nézett, aztán felém fordult. Kérdezni akart valamit megint, de torkára fagyott a szó. Megragadta a karomat.

— Odanézz! Ezek hogy kerülnek ide?

            Én meg adtam a béna meglepettet.

— Tűnjünk el gyorsan! — kezdett ráncigálni.

            Leintettem.

— Elkéstünk. Ők is felszúrtak minket.

            Erre totál bepánikolt.

— És ha pont most jön Kistökös a három csajjal?

            — Hát akkor szarban vagyunk. De majd csak kivágjuk magunkat valahogy.

            Ilyen hangyásnak még sohasem láttam Andort.

— Sziasztok — nyögte a csajoknak, amikor odaértek hozzánk. Közben még mindig a nyakát nyújtogatta jobbra-balra, hátha még időben felfedezi Kistököst. Nelli szólt rá:

            — Na, mi van? Még egy csókot se kapok?

            Kapott egy ímmel-ámmal, tessék-lássék cuppanóst. Andor még akkor is félresandított. És vörös volt, mint a rák, amikor kihalásszák a forró vízből.

            Nelli oldalba bökte.

— Mi van veled? Még mindig azt a három kurvincát várod?

            Ágota elnevette magát, és belőlem is kitört a röhögés.

— Nyugi — mondtam Andornak. — Ez a két csaj legalább olyan frankó, mint az a megálmodott másik három. Még akkor is, ha csak ketten vannak. Mi se vagyunk többen.

            Ekkor esett le nála a tantusz. Zihálni kezdett, mint futók a cél előtt. Előbb Nellire bámult, még a szája is tátva maradt. Aztán felém fordult.

            Én csak vigyorogtam, mint a vadalma. Éppen mondani akartam, hogy jár az, aki kölcsönért ugrasztja a haverját, amikor orrba vágott. Az ütés olyan váratlanul ért, mintha egy erkély szakadt volna rám ott, ahol még házak sincsenek.

            Totál begolyózott. Egyik ökölcsapás a másik után, még arra se jutott időm, hogy legalább a karomat magam elé emeljem. Mire felocsúdtam volna, már el is terültem a járdán. Ha nincs ott az a zsernyák a közelben, hát agyon is ver. Pedig nem vagyok béna. De ki gondolta volna? Kistökös meg a három csaj megjelenésére is előbb számítottam, mint arra, hogy ez az eszement barom ennyire bekattan. Csak tudnám, hogy mitől?

            Maga érti ezt? Mert én még csak nem is kapisgálom.

Legutóbb szerkesztette - Bányai Tamás