Vers

Vissza a múltba: Róma

Vissza a múltba Róma                            Koosán Ildikó  lépcsőfokokCapitolium régi Rómaromjaimadártávlatimonumentalitás szerkezetformarendezettségész és gondolatdiadalalátvány,ami felkavar  óriás elmékelmék óriásaivilágraszólóalkotásokszépségábrázoláslélektükör- panoptikum kiragadnake világbólámulat, tiszteletoltárkövénmagánkönnycseppemorchideacsokor   2016. április 14. 

Vers

Frontátvonulás*

„Tudjátok-e Jó magyarok, Hogy ugyanúgy, Mint a koptok, Egyszer majd, Ti is elkoptok? A történelem ostoba. A vesztes nem válogat. Ha szembefú szél, Örök békét akar, Mikor arról beszél Hogy mint a koptok, Elkoptok, elkoptok, Ti is elkoptok, Jó magyarok.” [… Tovább]

Vers

az öbölben

    nyáron temettünk el igazán a folyónál álltunk nagybátyámékkal és azzal a barátoddal akiről hazudtál hogy elindulsz hozzá és a pincébe mentél   olyan sok múlik harminckilenc lépcsőfokon   koszorúkat vittünk szirmokat lélekhajókat láthatatlan isteneket engeszteltünk a fák ágaikat [… Tovább]

Vers

Lázálom

    Körtepálinka voltam aszaltszilva ágyon, magam voltam maga az álom, kedvesem testén sóhajtó lepel, mit minden este maga alá teper, bonviván testén kacagány, kit búval bélelt a magány, bronzszobor fején galambszar, jósdában táncoló lakkasztal és folyó hátán hordozott ladik, [… Tovább]

Vers

Szópárzásaim

Miközben papírra sírom szavaim,ahogy előtör belőlem a hím,s körbe udvarlom elébb– magamat akarva tudni közelébb –az ellenkező nemetmagam előtt hajtva fejet,nem veszekszek,csak gondolatban párzanak szavaim,majd egyszer megszületnek,de most élvezik a töredéknyi szexet…

Vers

Hol a költészet mostanában?

    Madárszárny késztet, hulló falevél, szerelmi álom, dúló szenvedély, zárt formában tűr, tör szabad teret, magányodban más magányba vezet, csendből támad, Mindenség-üzenet, lénye hozta létre az életet. Hol a költészet mostanában?   Kérdésre válasz, válaszra kérdés, nyugalma lázít, féltés, [… Tovább]

Vers

Szűrt realitásban

      Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, akár a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled öntudatlanul, miközben nőnek körülötted a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, biflázol kéket-zöldet, abrakolsz  biót, undorral nyeled a  csukamájolajat, hordod, [… Tovább]

Vers

Csendben sirassatok

    Valami nagy szilánk kaparja a torkom, szívemen is lyukat szakított egy ponton. Véres vitorlákkal rovom a köröket, s elmém ellenem már rút tervet szövöget. Csendben sirassatok, folyóparti nyárfák, hisz lelkem, hol vízzel, hol a tűzzel bántják.  Tiszai szél [… Tovább]