Vissza a múltba Róma Koosán Ildikó lépcsőfokokCapitolium régi Rómaromjaimadártávlatimonumentalitás szerkezetformarendezettségész és gondolatdiadalalátvány,ami felkavar óriás elmékelmék óriásaivilágraszólóalkotásokszépségábrázoláslélektükör- panoptikum kiragadnake világbólámulat, tiszteletoltárkövénmagánkönnycseppemorchideacsokor 2016. április 14.
„Tudjátok-e Jó magyarok, Hogy ugyanúgy, Mint a koptok, Egyszer majd, Ti is elkoptok? A történelem ostoba. A vesztes nem válogat. Ha szembefú szél, Örök békét akar, Mikor arról beszél Hogy mint a koptok, Elkoptok, elkoptok, Ti is elkoptok, Jó magyarok.” [… Tovább]
nyáron temettünk el igazán a folyónál álltunk nagybátyámékkal és azzal a barátoddal akiről hazudtál hogy elindulsz hozzá és a pincébe mentél olyan sok múlik harminckilenc lépcsőfokon koszorúkat vittünk szirmokat lélekhajókat láthatatlan isteneket engeszteltünk a fák ágaikat [… Tovább]
Körtepálinka voltam aszaltszilva ágyon, magam voltam maga az álom, kedvesem testén sóhajtó lepel, mit minden este maga alá teper, bonviván testén kacagány, kit búval bélelt a magány, bronzszobor fején galambszar, jósdában táncoló lakkasztal és folyó hátán hordozott ladik, [… Tovább]
Madárszárny késztet, hulló falevél, szerelmi álom, dúló szenvedély, zárt formában tűr, tör szabad teret, magányodban más magányba vezet, csendből támad, Mindenség-üzenet, lénye hozta létre az életet. Hol a költészet mostanában? Kérdésre válasz, válaszra kérdés, nyugalma lázít, féltés, [… Tovább]
Alkalmazkodsz minden körülményhez, magadra erőlteted a kényszer zubbonyát, akár a cipőt, bár lábadnál kisebb, viseled öntudatlanul, miközben nőnek körülötted a falak, és képzeled, hogy rejtekükben jól érzed magad, biflázol kéket-zöldet, abrakolsz biót, undorral nyeled a csukamájolajat, hordod, [… Tovább]
Valami nagy szilánk kaparja a torkom, szívemen is lyukat szakított egy ponton. Véres vitorlákkal rovom a köröket, s elmém ellenem már rút tervet szövöget. Csendben sirassatok, folyóparti nyárfák, hisz lelkem, hol vízzel, hol a tűzzel bántják. Tiszai szél [… Tovább]
Az április is borzong, ha a szél fúj, de jókedve az ég peremén ér túl, és csak a szokott dátumoktól boldog, mint nagy ünnepek tájékán a boltok, csak harminc napos, s duplányit marasztal a nászágyára rá zöldült tavasszal, és irigykedve [… Tovább]
