Nap: 2016.04.01.

Mondd, ki vagy te, ki nyelved gyakrabban forgatod, mint tollad, azzal nyitsz kapukat, de lefelé csupán patáid érezzük.   Mondd, ki vagy te, ki lesből vadászgatsz és sorstársaidnak hátába lősz nyilat, kik pedig barátként nyújtottak kezet.   Mondd, ki vagy [… Tovább]

Már égetik maguk alatt a hidakat,nincs menekvés se előre, se hátra.Hiába hívogat két oldalon a part,ki figyel fel fuldoklók jajszavára.A szegénynek élete betört kirakat,gazdagnak jóllakottan kegyes halál.Mindegy, hogy a sors befogad, vagy kitagadmegfeszítenek úgyis a keresztfán.

  Mit tehetnél a feldúlt ég alatt, ha rongyos foszlányai nyaldossák nyakad, végigfolynak hátad közepén, mint emeletről ha könnyedén rád dobják a mosdóvizet, már cipődben is érzed, sikítanál, de nem teszed, csitítod forró véredet, az eget lesed, lesz-e vége már, [… Tovább]

Megfáradt a múlt és késik egyre a jelen. Csak a kezed nyújtsd, hogy lássam – ha nem is érem el, a szándék már felel – s harangozok újra.     Kép: Kovács Emil Lajos

Domboldalon gurul a napsugár, vele szalad minden tavasz-illat.   Keresem a helyet, itt-ott árnyak alatt, hol megbújhat a szó, a ki nem mondható.   Az idei tavasz még tréfás kis kamasz, mire felnő tarkómra lehel egy sóhajt, s tova fut [… Tovább]

Hidegül, melegül, beborul, kiderül, dagad is, szelel is, heves is, szeles is, suhanó, rohanó, csupa rossz, csupa jó, bajusza ághegyén új táncba kezd a fény, pattanó rügyein száz szirmot szül a szín, gyönyörű idegen kopog a szívemen, rovom is, áldom [… Tovább]