Már égetik maguk alatt a hidakat, nincs menekvés se előre, se hátra. Hiába hívogat két oldalon a part, ki figyel fel fuldoklók jajszavára. A szegénynek élete betört kirakat, gazdagnak jóllakottan kegyes halál. Mindegy, hogy a sors befogad, vagy kitagad megfeszítenek úgyis a keresztfán.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.01. @ 10:41 :: Seres László
A versekért érzett rajongásomat megőriztem örök szerelemként gyermekkorom óta, végig kísért életutamon. Írogattam magamnak, s szűkebb környezetemnek verseket leginkább, és sokat olvastam. Aztán az élet eltérített más irányokba. Hivatásos katonatisztként szolgáltam Gyömrőn, Sárbogárdon, Nagytarcsán. Személyügyi vezetőként a legkülönfélébb emberi sorsokkal találkoztam, humán beállítottságom hasznomra vált ezekben az években a róluk való gondoskodás felvállalásában. Ma nyugdíjasként újra az irodalom, a költészet tölti be az életemet. A gondolatok, szavak szerény formálójaként így adok életjelet magamról a világnak.