Mintha a természet minden évben elmondaná nekünk, hogy velünk van fájdalmunkban, örömünkben, a születésben és az elmúlásban. Évente pedig újjászületik, bizonyos dolgokban folyton ismétlődik, másokban azonban változhat, így minden év egy külön személyiség. Összeállításomban általános jellemzőket gyűjtöttem össze.
Az élet ezen felosztása kizárólag saját, szubjektív véleményen alapszik, klasszikus életútra vonatkoztatva.
Április
Kisiskoláskor
„Másnap fehér, bolond reggelre virradtunk. Éles szelek zúgtak. Virágokat sodort a tavaszi vihar. Sütött a nap, esett az eső, az ég, mint egy hisztérika, kacagva hullatta eszelős könnyeit.”
Részlet: Kosztolányi Dezső: Április bolondja c. novellából
Minden év áprilisában elhangzik valaki szájából az a mondat, hogy „bezzeg az én időmben nem ilyen volt az idő”. Ebben az egyben biztos vagyok, hiszen az április minden évben valami egészen új meglepetést tartogat számunkra. Mióta az eszemet tudom, áprilisban sétáltam már nagykabátban, napoztam bikiniben, számtalan vihar tanúja voltam, és előfordult, hogy napokig trappoltam sárban. Az esetek többségében azonban élveztem, ahogyan fúj a szél; mindig különleges, dinamikus erővel hat rám, ha összekócolja a hajamat, ruhámat. Húsvét után mintha a természet is feltámadna, fel akarna rázni, és bebizonyítani, hogy most valami egészen új fog következni, ami eddig még nem létezett. Az általános iskolás diákok hasonlóan bolondosak ezekben a hetekben: szaladgálnak fel-alá, mint a szélvész, nevetnek, szerepjátékokat játszanak. Időnként dacosak, mégis kíváncsiak; a felnőttek kedélyét néha teljesen felborzolják, mégis új lendületet adnak. Tudnak még álmodni, hinni a csodákban, és hinni a felnőtteknek.
Legutóbbi módosítás: 2016.04.01. @ 10:18 :: Szabó-Kiss Beáta