Fenyvessy Szilva : az öbölben

 

 

nyáron temettünk el igazán

a folyónál

álltunk nagybátyámékkal

és azzal a barátoddal

akiről hazudtál

hogy elindulsz hozzá

és a pincébe mentél

 

olyan sok múlik

harminckilenc lépcsőfokon

 

koszorúkat vittünk szirmokat lélekhajókat

láthatatlan isteneket engeszteltünk

a fák ágaikat a kék égbe fúrták

mezítláb álltam a kavicsos parton

lábamra tapadt a hamu ahogy fújt a szél

a pap ezt mondta

boldogok, akik sírnak mert ők megvigasztaltatnak “

 

a dunai szél összekócolta a lapokat a Bibliában

megjelöltük egy fa törzsét fekete bársonyszalaggal

 

a napokban visszatértem az öbölbe

állva néztem a hullámokat

az idők végezetéig ott akartam állni

várni arra a pillanatra

mikor vasárnap délben

barna lábosban krumplit sütöttünk olajban

anya az ágyban várta az ebédet

hogy megjegyzést tehessen tökéletlenségeinkre

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2016.04.14. @ 07:20 :: Fenyvessy Szilva
Szerző Fenyvessy Szilva 53 Írás
író és zenész