Márkus László : Lázálom

 

 

Körtepálinka voltam

aszaltszilva ágyon,

magam voltam maga az álom,

kedvesem testén sóhajtó lepel,

mit minden este maga alá teper,

bonviván testén kacagány,

kit búval bélelt a magány,

bronzszobor fején galambszar,

jósdában táncoló lakkasztal

és folyó hátán hordozott ladik,

stiglic börtöneként díszes kalit,

Andokban futkosó izgága láma,

Rózsadombon nyíló ál-panoráma,

kék ég hasára fércelt felhő,

combfixet hordó délceg delnő,

vén Hold udvarában fénylő pára,

de mindez szertefoszlott mára.

Senkiföldjén élek mint senki,

de tudom, hogy múzsám ma sem nevet ki,

folyton kacagok, sohasem sírok,

legfeljebb néha haikukat írok,

egyszer – remélem – telik majd buszra,

és azzal jutok fel a Parnasszusra.

 

 

 

 

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Márkus László
Szerző Márkus László 88 Írás
Márkus László vagyok. Műszaki értelmiségi. Építőiparban dolgozom, épületgépészettel foglalkozom. Haikukat, tankákat és szsbadverseket írok.