Katona Gyöngyi : Ágnes asszony

 

Agyad tépi a magány,
Rémület tölti be a szobát.
Pupilla szűkül, cimpa tágul,
A rémület tágra nyílt szemekkel bámul.
Szédülsz, tested meginog,
Az ajtót kinyitod.
Férfiak! Nem nők, asszonyok.
Gyanakvás, félelem fordul feléd,
Összetört minden remény.
A neveket magadban, halkan mormolod.
Ez megment, gondolod.
Zihál a sötétség, retteg a homály,
Agyadat szétrágják a kemikáliák.
Verik az ablakot, nyög a sötét,
Mindent, mi fontos volt, elvesztettél.
Családot, csodát, önmagadat,
Rémület zárja tágra pupilládat.
Nem ettél, nem ittál,
Mégis mennyire jóllaktál.
Tűzben nevetve zokogtál,
Gyermeket csak fényképen láttál.
Arcodat megmosod,
A tükör mosolyog,
Pünkösdkor áldás van,
A világ tisztára mosott.
Legutóbbi módosítás: 2021.02.05. @ 10:19 :: Serfőző Attila
Szerző Katona Gyöngyi 10 Írás
Katona Gyöngyi vagyok, 1966. szeptember23-án születtem Kalocsán. Férjemmel és három gyermekemmel jelenleg is itt élek. Magyar- történelem szakos tanár vagyok, a JGYTF-en és a PTE-en végeztem. Hivatásomat jelenleg is gyakorlom. Verseket mintegy öt éve írok, melyek eddig csak helyi fórumokon jelentek meg. Most készülök első önálló kötetem kiadására.