Katona Gyöngyi
Vezetéknév
Katona
Keresztnév
Gyöngyi
Párban
3 hónap Nincs Komment

Ha a párod megtalálod,
Boldogság lesz a világod,
Utad nem egyedül járod.

Kézen fogva hogyha mentek,
Még a fák is énekelnek,
Ágaikkal ölelkeznek.

Merre jártok, ragyog a nap,
Virág nyílik kék ég alatt,
Rügy kipattan, bimbó fakad.

Ha az ajkak összeérnek,
A szívekben tüzek égnek.
Ámor nyila, énekelnek.

Zöld szemedben hogyha látom,
Önmagamat megcsodálom,
Csillag izzik szembogáron.

Ágyam veled én megosztom,
Gondjaidat vállon hordom,
Örömödben is osztozom.

Az a legjobb, mikor ölelsz,
Úgy szorítasz, égig emelsz.
Álmaimban is ott leszel.

Tégy boldoggá, arra kérlek!
Nevess mindig! Veled élek.
Előttünk áll még az élet.

Ha az úton együtt megyünk,
Erősebbek akkor leszünk.
Áldás kísér, amíg élünk.

  2018.09.08.

Hajnali mámor
3 hónap Nincs Komment

Bíbormámorban úszik a reggel,
Ragyog az ég alja.
Isten ujja festi a felhőket,
Felkelő nap tündöklik rajta.
Hajnali hangok lassan élednek,
Csicsergés cseng a körtefán,
Szellők szárnyán levelek zizzennek,
Jó reggelt!- súgják halkan,
S üzenik, milyen szép is a világ!

3 hónap Nincs Komment

Öreg varjú, hat óra,
Fölszállott a karóra.
Nem volt rajta karóra.

Arra sétált a róka,
Fölnézett a karóra.
Varjú koma, hány óra?

Varjút igen bosszantja,
Nem tudja, hogy hány óra.
Kár, kár! Karom sincsen, nem óra!
Eredj innen, te róka!

4 hónap Nincs Komment

Mért nem lehet egymást,
egymást úgy szeretni,
becéző szavakkal
egymást átölelni?
Egymás mellett szépen
kézenfogva menni,
Hangos szavak nélkül
mégis megérteni?

Mért nem lehet egymást,
egymást úgy szeretni,
Zúgó szélviharral
szemben együtt menni?
Egymást soha, soha
nem sérteni,
Égő tűznek lángját
vigyázva őrizni!

Fotó: Erika Dusnokiné

Úgy ölelj…
4 hónap Nincs Komment

Gyöngéden, halkan és nagyon,
Úgy ölelj, ahogy én akarom!

Érints meg, ha jő a reggel!
Ébressz föl csöndes szerelemmel!

Tedd, ami jó, hagyom.
Mosolyogj, légy a Napom!

Melengess, ha szívem vacog!
Gyöngeségben nyújtsd erős karod!

Lelkemet a Nap ne perzselje,
Adj árnyékot, emelj tenyeredbe!

Halld meg, amit nem is mondok!
Álmodd, amit én is álmodok!

Simogass, nevess és szeress!
Boldoggá engem így tehetsz.

Gyöngéden, halkan és nagyon,
Úgy ölelj, hogy örökké tartson!

4 hónap 1 Komment

Kihalt a táj,
Magányos lelkek szédelgik az éjszakát.
Árnyékban alak álldogál,
Szükségét végzi tán.

Sötét ablakok,
Mögöttük bánatok,
Az öröm az ablakban áll.
Kihalt a táj.

Szökőkút magában csobog,
Senki sem kérdi,
Miket is locsog.
Kihalt a táj.

Tátongó utcák,
Kongó közterek.
Hová lettek az emberek?
Vidámság sehol se jár.

Mondanám, alszanak,
Hogy munkába járjanak,
De hol van egy gyár?
Kihalt a táj.

Minden eladó, kiadó,
Sarkon hajdani borozó,
Benne már csak a szél muzsikál,
Üres, üres a pohár.

Kevés a lélek,
Szűkös az élet,
Kihalt a táj.
Cifra a nyomorúság.

Csillámok
4 hónap Nincs Komment

“Csillanó tükrén a tónak
Leng a csónak”
Aranyhídon sétál a lélek,
Ragyogó felhőkön lépked.

Mélység, szeretet, életek,
Álarcok mögött emberek.
Ragyog a pillanat,
Csobog a víz,
Hallgat a mélység,
Fecseg a felszín.

“Figyelj csak! Hallhatod.
Neked suttogok.
Megérted, ki vagyok.
A víz, a víz, a víz vagyok.”

Szédítő szürkeség,
Örvénylő mély,
Csacsogó csillámok,
Szikrázó hullámok.

A fényesség elvakít,
Egyre jobban látok,
A mélységbe alászállok.
Nem félek, úszkálok.
Alant virulnak a virágok.

Kalocsa, 2019.06.03.

A Folyó..
4 hónap Nincs Komment

Járása változó,

 

Áradó s apadó.

 

Hulláma csacsogó,

 

Csilláma ragyogó.

 

 

A parton sétálok,

 

A homokban járok.

 

Mögöttem nyomok,

 

Előttem talányok.

 

 

Locsog a víz, csobban.

 

Szikrát szór és pattan.

 

Lelkemet megnyitom,

 

Gyémántjait látom.

 

 

Lics-locs, lics-locs…

 

Mondja egyre, halkan.

 

A nap tükrén ring,

 

A felhők úsznak rajt’ rajban.

 

 

A hídra lépek lassan,

 

Felolvadok a pillanatban.

 

Az idő itt megáll, nem fog rajtam.

 

S mégis folyik tova, gyorsan.

Álmaimban hazajárok
4 hónap Nincs Komment

Álmaimban áll még a házacska,
Hol anyám a dalait dúdolta.
A falu utcáján sétálok,
Mindenkit ismerek,
Köszöngetek,
Amerre járok.

Hallom, a kanász a dudáját fújja.
Reggel van, indul a konda a paskomra.
A határban hajladozik a búza,
Pipacsok lángja izzik rajta.

Estikék, ibolyák, orgonák,
Ma is érzem viráguk illatát.
Útszéli kökény, árokban szeder,
Eperfás, hol maszatos kéz neszel.

Tócsa vizében felhőben járok,
Gólyát ha látok, egy lábon állok.
Tüske szúrja talpam,
Mezítláb szaladgálok.

Az istálló meleg, a jószág szénáz,
A sötétben dalolgat, maga üldögél apám.
Teste megfáradt, a mécsesnél méláz,
Pipálgat, nyugodt, hisz teli a sajtár.

Ízek, hangok, illatok,
Szerteszéledt hajdani pajtások.
A tücsökzene fülemben most is hallik,
A gyermekkor soha el nem múlik.

Füttyös hajnalok
4 hónap Nincs Komment

Még alig pirkad, és én már fent vagyok.
Köszöntenek füttyös hajnalok.
Fülelek, s végre meghallom madárkám dalát.
Távolról, csöndesen szűrődik a szürkeségen át,
Trillája vígan várja a felkelő nap sugarát,
S ígéri, holnapra szebb lesz a világ.

Katona Gyöngyi még nincsenek barátai.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...