Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket magadban, [… Tovább]
Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A [… Tovább]
Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket magadban, [… Tovább]
Fúj a szél és kevereg, Zörgeti az ágat. Hideg eső permetez, Áztatja a házat. Felkapja a levelet, Messzire elhordja, Hideg herceg tábornoka Vad szél úrnak kardja. Fúj, süvít és kavarog, Megtépi a fákat, Messze hordja az avart, Kisöpri a [… Tovább]
Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A lányok [… Tovább]
Ha a párod megtalálod, Boldogság lesz a világod, Utad nem egyedül járod. Kézen fogva hogyha mentek, Még a fák is énekelnek, Ágaikkal ölelkeznek. Merre jártok, ragyog a nap, Virág nyílik kék ég alatt, Rügy kipattan, bimbó fakad. Ha az ajkak [… Tovább]
Bíbormámorban úszik a reggel, Ragyog az ég alja. Isten ujja festi a felhőket, Felkelő nap tündöklik rajta. Hajnali hangok lassan élednek, Csicsergés cseng a körtefán, Szellők szárnyán levelek zizzennek, Jó reggelt!- súgják halkan, S üzenik, milyen szép is a világ!
Öreg varjú, hat óra, Fölszállott a karóra. Nem volt rajta karóra. Arra sétált a róka, Fölnézett a karóra. Varjú koma, hány óra? Varjút igen bosszantja, Nem tudja, hogy hány óra. Kár, kár! Karom sincsen, nem óra! Eredj innen, te róka!
Mért nem lehet egymást, egymást úgy szeretni, becéző szavakkal egymást átölelni? Egymás mellett szépen kézenfogva menni, Hangos szavak nélkül mégis megérteni? Mért nem lehet egymást, egymást úgy szeretni, Zúgó szélviharral szemben együtt menni? Egymást soha, soha nem sérteni, Égő tűznek [… Tovább]
Gyöngéden, halkan és nagyon, Úgy ölelj, ahogy én akarom! Érints meg, ha jő a reggel! Ébressz föl csöndes szerelemmel! Tedd, ami jó, hagyom. Mosolyogj, légy a Napom! Melengess, ha szívem vacog! Gyöngeségben nyújtsd erős karod! Lelkemet a Nap ne perzselje, [… Tovább]
