Kósza felhők kóborolnak,
Esőcseppek egyre hullnak.
Egyszer esik, máskor süt,
Hamar zápor rajtad üt.
Esik eső, szemerkél,
Arany május esőt ér.
Hajladoz a zöld vetés,
Ígérete lágy kenyér.
Rózsa szirma harmatos,
Nem bánatos, illatos.
Sárga, piros, viola,
Mámoros az illata.
Az út szélén kis tócsa,
Belenéz a napocska.
Meg is látja magát benne,
Szikrát szór a tükör szerte.
Káprázatos a világ!
Átölel a ragyogás.
Lelked gyöngén ringatja,
Szív bánatát gyógyítja.
NyomtatásOlyan feszes tempóban dolgozott Vera, hogy ideje sem volt magával foglalkozni, a munkán kívül másra is gondolni, de álmában ott kísértett az otthona, az otthagyott gyermekei. Egyre gyakrabban álmodott velük, s ilyenkor sírva ébredt és alig tudott a munkájára figyelni. [… Tovább]
Nyomtatás Egyik reggel, ahogy a munkahelye felé igyekezett, új hirdetésre lett figyelmes – kutyakiállítást hirdettek hétvégére. „A lovas pályán Országos Munkakutya kiállítás és bemutató” – írta a plakát öles betűkkel. Jelentős esemény egy ilyen izgalmas kiállítás, bemutató. Lesz ott alap [… Tovább]
NyomtatásA nevezetes szerszámgép öregecske volt, akárcsak a gazdája, aki megvált tőle, minthogy felszámolta a műhelyét, valamelyik, Rábéhoz közeli faluban. Az ezerkilencszáz hatvanas évek elejét írtuk, amikor Muschitz Karcsi (†) – a kedves vevő -, már több szakmának is a birtokában [… Tovább]
NyomtatásPista bácsi megtömte pipáját, begyújtotta, majd kisétált a kapuja elé. Komótosan körbenézett, lát-e valakit az utcabeliek közül. A járdán egy lélek se volt kint, viszont az úttesten egy férfiembert látott közeledni, pont az ő irányába. Mikor kicsit közelebb ért, megállapította, [… Tovább]
Nyomtatás Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket [… Tovább]
Nyomtatás Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, [… Tovább]
Nyomtatás Agyad tépi a magány, Rémület tölti be a szobát. Pupilla szűkül, cimpa tágul, A rémület tágra nyílt szemekkel bámul. Szédülsz, tested meginog, Az ajtót kinyitod. Férfiak! Nem nők, asszonyok. Gyanakvás, félelem fordul feléd, Összetört minden remény. A neveket [… Tovább]
Nyomtatás Fúj a szél és kevereg, Zörgeti az ágat. Hideg eső permetez, Áztatja a házat. Felkapja a levelet, Messzire elhordja, Hideg herceg tábornoka Vad szél úrnak kardja. Fúj, süvít és kavarog, Megtépi a fákat, Messze hordja az avart, Kisöpri [… Tovább]
Nyomtatás Régen még voltak havak, Télen befagytak a tavak. A szánkók sikongva repültek, Rajta kacagó gyerekek ültek. Vakító fehérség lepte be a tájat, Vetett a búzának puha ágyat. Ereszen jégcsap, ágon zúzmara, Házak tetején vastag hósipka. Hógolyók ha repültek, A [… Tovább]
Nyomtatás Öreg varjú, hat óra, Fölszállott a karóra. Nem volt rajta karóra. Arra sétált a róka, Fölnézett a karóra. Varjú koma, hány óra? Varjút igen bosszantja, Nem tudja, hogy hány óra. Kár, kár! Karom sincsen, nem óra! Eredj innen, te [… Tovább]
