Szeresd a májust!
Tél hidegéből ébredt szavakkal
neked üzen egy költeményt.
Kérdezd a májust!
Soha és örökké szavak között
talál-e még egy kis reményt?
Biztasd a májust!
Kismadár léptékű rigófüttyel
csicseregje fel álmaid!
Figyeld a májust!
Szeretni készül. Levetkőzte már
fagyosszentekkel táncait.
Akard a májust!
Sok ösvényt ismer, hidakat épít,
egyik biztosan célba ér.
Urald a májust!
Fizessen csókkal, aranyesővel
a semmiért, a mindenért!
Kilenc hónapig csak reménysugár voltál,
finom mocorgással készülődtél hozzám.
Angyalok bízták rám ártatlan lényedet,
majd én rád terítem tündöklő fényedet.
eső
kéne csendes eső
három
napig permetező
szárazföldre
hulló cseppek
törjék
meg a dermedt csendet
adjon
reményt a vetésnek
lendületet
szívverésnek
láztalanítsa
a Földet
oldja
fel az összes könnyet
aggodalom
szőtte ráncot
zene
nélkül szétszórt táncot
minden
test nélküli árnyat
mossa
tisztára a vágyat
bomoljon
a rideg fehér
szivárvánnyá
az emberért
Gyümölcsfa virága hullatja a szirmát.
Nincs tovább rá szükség, elvégezte dolgát.
Kitárta a kelyhét arra szálló méhnek,
szirmokból font bölcsőt gyümölcsgyermekének.
Mint a könny, úgy pereg. Súlytalanul, csendben.
Néhány napig volt szép valahol egy kertben.
Belekapaszkodik minden apró szélbe,
örvénylő szárnyakon, magasból a mélybe.
Cseresznyefák, meggyfák, virágfürtös ágak!
Kegyetlen rendje van ennek a világnak!
Szép voltál, megnyíltál, adtad fehér lelked…
Utolért az időd, semmivé kell lenned!
Rügyfakasztó tavasz kishúga a nyárnak,
tündöklése rövid káprázattá válhat.
Bő termés oltárán áldozzuk a szépet,
virágpor permetben elmúlásod érzed.
díszcserje bokrok összeborulva
vigyázzák minden léptemet
életre hívott kerti virágok
felém fordítják kelyhüket
megzabolázott tavaszi zápor
szívritmusomhoz szelídül
őrbódéimban fenyőfák állnak
sohasem vagyok egyedül
nagy ívű dallam él a szívemben
felemel repít simogat
emlékek vággyal kergetőzve
fülembe súgják csókjukat
óvatos léptek végtelen csendben
buborékokból vízesés
fehéren zúdul földig a függöny
sustorgó kéjes lebegés
udvarom felett karnyújtásnyira
arannyal hímzett sátorom
éj sötétjében csillaggá válok
földi létemet álmodom
