B. Mester Éva
Vezetéknév
B. Mester
Keresztnév
Éva
7 hónap Nincs Komment

Szeresd a májust!
Tél hidegéből ébredt szavakkal
neked üzen egy költeményt.

Kérdezd a májust!
Soha és örökké szavak között
talál-e még egy kis reményt?

Biztasd a májust!
Kismadár léptékű rigófüttyel
csicseregje fel álmaid!

Figyeld a májust!
Szeretni készül. Levetkőzte már
fagyosszentekkel táncait.

Akard a májust!
Sok ösvényt ismer, hidakat épít,
egyik biztosan célba ér.

Urald a májust!
Fizessen csókkal, aranyesővel
a semmiért, a mindenért!

Anyaság
7 hónap Nincs Komment

Kilenc hónapig csak reménysugár voltál,

finom mocorgással készülődtél hozzám.

Angyalok bízták rám ártatlan lényedet,

majd én rád terítem tündöklő fényedet.

eső kéne
7 hónap 4 komment

 

eső
kéne csendes eső

három
napig permetező

szárazföldre
hulló cseppek

törjék
meg a dermedt csendet

adjon
reményt a vetésnek

lendületet
szívverésnek

láztalanítsa
a Földet

oldja
fel az összes könnyet

aggodalom
szőtte ráncot

zene
nélkül szétszórt táncot

minden
test nélküli árnyat

mossa
tisztára a vágyat

bomoljon
a rideg fehér

szivárvánnyá
az emberért

7 hónap 1 Komment

 

Gyümölcsfa virága hullatja a szirmát.

Nincs tovább rá szükség, elvégezte dolgát.

Kitárta a kelyhét arra szálló méhnek,

szirmokból font bölcsőt gyümölcsgyermekének.

 

Mint a könny, úgy pereg. Súlytalanul, csendben.

Néhány napig volt szép valahol egy kertben.

Belekapaszkodik minden apró szélbe,

örvénylő szárnyakon, magasból a mélybe.

 

Cseresznyefák, meggyfák, virágfürtös ágak!

Kegyetlen rendje van ennek a világnak!

Szép voltál, megnyíltál, adtad fehér lelked…

Utolért  az időd, semmivé kell lenned!

 

Rügyfakasztó tavasz kishúga a nyárnak,

tündöklése rövid káprázattá válhat.

Bő termés oltárán áldozzuk a szépet,

virágpor permetben elmúlásod érzed.

ahol élek
1 év 6 komment

 

díszcserje bokrok összeborulva

vigyázzák minden léptemet

életre hívott  kerti virágok

felém fordítják kelyhüket

 

megzabolázott tavaszi zápor

szívritmusomhoz szelídül

őrbódéimban fenyőfák állnak

sohasem vagyok egyedül

 

nagy ívű dallam él a szívemben

felemel repít simogat

emlékek vággyal kergetőzve

fülembe súgják csókjukat

 

óvatos léptek végtelen csendben

buborékokból vízesés

fehéren zúdul földig a függöny

sustorgó kéjes lebegés

 

udvarom felett karnyújtásnyira

arannyal hímzett sátorom

éj sötétjében csillaggá válok

földi létemet álmodom

 

B. Mester Éva még nincsenek barátai.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...