B. Mester Éva
Vezetéknév
B. Mester
Keresztnév
Éva
10 hónap ezelőtt No comment

Szeresd a májust!
Tél hidegéből ébredt szavakkal
neked üzen egy költeményt.

Kérdezd a májust!
Soha és örökké szavak között
talál-e még egy kis reményt?

Biztasd a májust!
Kismadár léptékű rigófüttyel
csicseregje fel álmaid!

Figyeld a májust!
Szeretni készül. Levetkőzte már
fagyosszentekkel táncait.

Akard a májust!
Sok ösvényt ismer, hidakat épít,
egyik biztosan célba ér.

Urald a májust!
Fizessen csókkal, aranyesővel
a semmiért, a mindenért!

Anyaság
10 hónap ezelőtt No comment

Kilenc hónapig csak reménysugár voltál,

finom mocorgással készülődtél hozzám.

Angyalok bízták rám ártatlan lényedet,

majd én rád terítem tündöklő fényedet.

eső kéne
10 hónap ezelőtt 4s Hozzászólások

 

eső
kéne csendes eső

három
napig permetező

szárazföldre
hulló cseppek

törjék
meg a dermedt csendet

adjon
reményt a vetésnek

lendületet
szívverésnek

láztalanítsa
a Földet

oldja
fel az összes könnyet

aggodalom
szőtte ráncot

zene
nélkül szétszórt táncot

minden
test nélküli árnyat

mossa
tisztára a vágyat

bomoljon
a rideg fehér

szivárvánnyá
az emberért

10 hónap ezelőtt 1 megjegyzés

 

Gyümölcsfa virága hullatja a szirmát.

Nincs tovább rá szükség, elvégezte dolgát.

Kitárta a kelyhét arra szálló méhnek,

szirmokból font bölcsőt gyümölcsgyermekének.

 

Mint a könny, úgy pereg. Súlytalanul, csendben.

Néhány napig volt szép valahol egy kertben.

Belekapaszkodik minden apró szélbe,

örvénylő szárnyakon, magasból a mélybe.

 

Cseresznyefák, meggyfák, virágfürtös ágak!

Kegyetlen rendje van ennek a világnak!

Szép voltál, megnyíltál, adtad fehér lelked…

Utolért  az időd, semmivé kell lenned!

 

Rügyfakasztó tavasz kishúga a nyárnak,

tündöklése rövid káprázattá válhat.

Bő termés oltárán áldozzuk a szépet,

virágpor permetben elmúlásod érzed.

ahol élek
2 év ezelőtt 6s Hozzászólások

 

díszcserje bokrok összeborulva

vigyázzák minden léptemet

életre hívott  kerti virágok

felém fordítják kelyhüket

 

megzabolázott tavaszi zápor

szívritmusomhoz szelídül

őrbódéimban fenyőfák állnak

sohasem vagyok egyedül

 

nagy ívű dallam él a szívemben

felemel repít simogat

emlékek vággyal kergetőzve

fülembe súgják csókjukat

 

óvatos léptek végtelen csendben

buborékokból vízesés

fehéren zúdul földig a függöny

sustorgó kéjes lebegés

 

udvarom felett karnyújtásnyira

arannyal hímzett sátorom

éj sötétjében csillaggá válok

földi létemet álmodom

 

B. Mester Éva még nem rendelkezik barátokkal.
Minden regisztrált olvasó csoportja, egy várószoba a szerzők közé, a naplóba írtak után szavazhatók be a szerzői státuszba és egyúttal ...