Kovács-Cohner Róbert : Posztmodern Requiem

Mosolyodba bújtam kétszer életemben

(olyankor terpeszben ült a világ).

Vörös üvegekbe zártuk lombik-boldogságunk.

Pőreségem aztán hiányod tárta ki rád.

 

Ecstasyt kértek tőlem halloween-jelmezes lányok.

Nincs. És nem hívom meg őket a mekibe.

“Bloody fucking hell.” A piroson átrohannak.

“Do ya’ need something, bro’?”

Ma sem megyek le az óceán partjára

– soul-surviving is prohibited –

magamat sajnálni.

 

Balkon-bárkánkon ringatott az éj.

Sznobok voltunk, vagy ‘mostigaziak’.

Elkerülhetetlen volt

(a város megremegő tekintete miatt),

hogy mikor kijössz vizes hajjal,

hátulról átölelj –

tovább kellett néznem a fényeket.

Forgatókönyv.

Vagy lángoló hajnal.

 

Egyszer, mikor a távolsági busz

cigiszünetben megállt,

egy őrültnek adtam tüzet.

Elkérte a számom.

Ő alapította a Depeche Mod-ot, mondta,

ahogy színes sapkája rojtjain

megbucskázott az őszi fény:

szabad.

‘Gitározzunk együtt.’ – mondta.

Az összefutó útpadkákon elidőző tekintete

/nem akartam látni/,

mint a tiéd.

Később bejelölt az iwiw-en

/és te, te bármikor bejöhetsz:

szabad/.

 

Aztán már csak te, mint számomra adott.

Részeg repedések szemfehéreden.

Pupilla-broadway. Magadat adod.

Még csak azt sem álmodhatom,

hogy kurva lennél. Pórusok. Pihék.

Emberi nedv. Elfordulok

(és valóban leskel az éj,

hogy megmaradok-e).

 

las vegas-i hotel.

Kristálypatyolat. Fények dzsungele.

Gazdag tizenhatos poronty,

buja és bőszen álmodó.

‘What’s your name?’ – ‘Robert.’

– és arcomba csap a friss, kamaszos levegő.

Grimaszol a legnőibb grimasszal:

‘So you’re leaving.’ –

nyögésébe zárja

vele eltöltött másik életem.

 

(Ormótlan szépséged újszülött.

Az átmeneti örök sötétben

mellkasomon pihen

A ‘mindenlehet’ vajon pontszerű?)

Muslicák csapódnak a szélvédőnek.

Elárvult requiem.

Posztmodern pusztaság.

Mechanikus Rómeó,

Júlia.

Az éjnek leheletedbe kell fúlnia.

Most.

Kapaszkodom.

Csak burkom csüng öledben

(Katarktikus ez a félidő…

csak ne felejtsem el a lilás fényeket).

 

Rulett, a tétnek magam felteszem.

Kaszinófények a vörös üvegen.

Talán egyik anyátlan hajlatod.

Utca. Dúdolok. Máshol hallgatod.

A földút ráncait homlokomra akasztom.

Nem kell. Nem kell. Csak tovább

(Csak árnyam ne formázna téged

minden benzinkút neonfénykörében).

Úton vagyok.

Mindig úton.

 

Csak az arcod ne lenne varázsos-idegen.

Hadd gyűlölhesselek kicsit!

Idomtalan testünk egymásnak nyomul.

Gyurmajáték.

S én a kéményről figyelem.

Aztán most már a másik vagyok.

Leheleted nyoma a vörös üvegen.

Emorzsoltál. Ragyogok.

Csak a hamutál állandó, mint a változás.

Főnix-elmúlás. Feláldozom. Viszem.

 

Bálterem. Szemed sarkából ágazó utak.

Csak most eszmélek: nem te vagy.

Aztán a motel. Két üveg Guiness.

A recepcióstól kérek sörnyitót.

Kulcstartójáról csak hozzáérinti. Meglazítja.

‘Your on your own now, buddy!’

Hát igen. Liftezek.

És az erkély, a tér, idő, a most –

füst és autók ködcélok felé –

kiszakítva.

 

Aztán már csak a füst anzixai.

Fáradt maradás.

Hogy látva láss. Üres, üres, üres.

Lámpa fényköre már csupán az arcod

a noir jazz ködében.

Régről idegen.

A pultra dől

(fáradt requiem)

a bárpultnál ott szemben

zsebemből kibukott hitem.

Küzdenék magam a felszín felé.

Levegő kell.

Kérnélek. Rád ordítanék.

– könyörgöm –

 

 

ússz még derengve a fényeken!

 

Ne segíts.

Bőröd, illatod.

Élvezed.

Kétszer bújtam mosolyodba életemben.

 

(és mellkasom, és arcod, álmaid

a véletlen ritmusára süllyedt, emelkedett –

félek.

még egy perc csupán – )

 

——

 

 

 

2007. XI. 1

Los angeles

(a kép Monterey és San Diego között készült egy benzinkút mögött)

 

 

———————————————–

 

Versek Az éjszakák sorának közepén ciklusból:

 

Csendélet

Félhomályban

Az éjszakák sorának közepén

Nimfa

Valahogy más volt még

Éjszakai gondolatok

Befejezetlen összegzés

Hajnalban a világ

Szabad vagy

Posztmodern Requiem

Praemitto

Lepketánc

Az idő küszöbén

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2007.11.01. @ 07:34 :: Kovács-Cohner Róbert
Szerző Kovács-Cohner Róbert 111 Írás
1986 márciusában születtem Budapesten. A Radnóti Miklós gimnázium elvégzése után az ELTE BTK filozófia szakára jelentkeztem – ezzel párhuzamosan a MUOSZ-nál emelt szintű újságíró képesítést is szereztem. A filozófia mellett az esztétika szakot és a Belső-Ázsia tanszék óráit látogattam. A gimnáziummal párhuzamosan gyakornokként dolgoztam a Kossuth rádiónál. 2008-ban az Esti Hírlap kultúra rovatához kerültem vezető újságíróként, majd a Népszabadság és a Népszabadság Magazin, valamint a Repertoár kulturális cikkeiért feleltem. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. 2007 szeptemberéig az AlkoTó-ház internetes irodalmi portál szerkesztője, előtte pedig a KözKincs főszerkesztője voltam. 1998 óta írok, első versemet 2000 januárjában publikálták. Első önálló kötetem, a neon 2006-ban jelent meg, a Glória kiadó gondozásában. Ephata - álom egy ablak üvegén című kötetem Vedres Csaba zongoraművész (ex-Aftercrying) cd-mellékletével és Veszely István grafikáival 2007 augusztusában került a könyvesboltokba. Jelenleg a Nők Lapja, a Nők Lapja Évszakok, a Könyvjelző, a GameStar magazin újságírójaként dolgozom, az iPhone Hungary-nek pedig szerkesztője vagyok. Mégis: ami a legfontosabb számomra, az a színház. 2009 óta az ország számos színházában játsszák drámáimat (Modern Elektra: 2009 - Vörösmarty Színház, Orfeusz és Etília: 2011 – Pesti Magyar Színház, Jászai: 2012 – Csokonai Színház, Na'Conxypanban hull a hó: – 2012 - Csokonai Színház, Tanár úr kérem, minden másképpen van!: 2013 - Vörösmarty Színház. Bemutató előtt: Boldogságtöredékek: 2013 – Nemzeti Színház, Gyöngéd Barbárok (Hrabaliáda) – 2013, Csokonai Színház). A drámaírás mellett dramaturgként is több színház munkájában veszek részt. 2009-től 2011-ig a Vörösmarty Színház NKA támogatást elnyerő Rivalda magazinjának voltam a főszerkesztője. Műfordítások: Schwarz-Tebelak: Godspell (bemutatta a Vörösmarty Színház), Shakespeare: Macbeth, Agatha Christie: Feketekávé (bemutatta a Vörösmarty Színház). Firka a falra /Kaleidoszkóp könyvsorozat, Kaleidoszkóp Nemzetközi Versfesztivál/(2005), Radír (2003, 2004). Cikkek: Haszon magazin (2004), Hírlevél (2005-től Közelkép, Képző-művészet, Fórum, Szakmapolitika rovat), Filozófiai szemle (2005-). Esti Hírlap, Népszabadság, Nők Lapja, Nők Lapja Évszakok, Könyvjelző, iPhone Hungary, Gamestar – utóbbi lapoknál a mai napig dolgozom. Honlapom: http://www.verssorok.hu Írásaim megjelennek még a http://www.artpresszo.hu -n A Héttoronynál 2007 augusztusától 2008 augusztusáig dolgoztam szerkesztőként.