Novella

Tűsarok

A lámpaoszlopnak támaszkodott. Nézte a forgalmat, figyelte a gyalogosokat. Minden nap azzal indul el otthonról, hogy munkát keres. Legyen az bármilyen munka, ha jól megfizetik, elvállalja. Az utóbbi egy évben már nem akart dolgozni. Csavarog, bámészkodik, valahogy csak elmegy az [… Tovább]

Vers

Nyári fotók

Nyári fotók              Koosán Ildikó  Tombol a nyár, alig van árnyék, csend feszül az elpilledt világra, nyaral a többség, kihalt a város. Mit tehetnék e fülledt délutánba’?   Fotókkal igyekszem visszatalálni  egy réges-régi debreceni nyárba…                          *   „Nézd, [… Tovább]

Novella

Az alakváltó

Az alakváltó ott állt a tükör előtt, és éppen alakot váltott. A feje formálódott át öregemberből fiatal nővé, aztán a többi testrésze is lassan átalakult. A fiú a tükörből nézte. Tetszett neki az új alak, régen találkozott már vele, utoljára [… Tovább]

Vers

Három

esti gágogás felel tücsökzenére, ezer, háromnak három jegenye a csordajárás mellett őrzik a tájat súlyos kőkereszt a kálvária dombon, hófehér mészkő

Vers

Remény

Lelassult a cinemaszkóp. Alig ugranak a képek. Régen futottam, szárnyaltam, ma percenként jó, ha lépek.   Ha egy vakond a lábait az én földem alá tette, egy kapával hangsúlyoztam feddésem, hogy “teringette!”   Ma már az is kihívás, hogy átlépjem, [… Tovább]

Elbeszélés

Csülleng

Fiskút,  apai nagyanyám szülőfaluja. Ne keresd  ezen a néven a térképen, mert azóta már Temesfűzkút a neve. Nem volt ez nagy település régebben sem, mint ahogy most sem az. Talán csak tízutcányi. A településen 1895-ben, már zömében románok, néhány család [… Tovább]

Vers

– lassúzó –

Délben megfeneklett az idő. Tán túlzok, de azóta minden lomha lett, s habár a káposzta- lepkék (úgy látom) sorra jönnek, fürgeségből nem kapnak jelest. Viharokat is mondtak mára, ám a fák ágai alig lengedeznek. A járásom se’ vet ügyet a [… Tovább]

Vers

TÁJKÉP ANGYALOKKAL

Szél hullámolja ölbe kedvesét, és fodros szoknyát felhőzik az ég, a Balaton, mint kislány, úgy örül, ahogy a sok rojt táncra pöndörül, és szaporázódnak a gyönyörök, mint a sirályok az áramlat fölött, s a sokmilliárd vízcsöpp fölragyog, míg belecsobbannak angyalok.

Vers

Időtlen időkig

Időtlen időkig Nem hasonlítunk, senkit senkihez. Szeretjük a pultost, aki mindent megvizez. Lassan elkopik, minden élvezet, vitorlák vagyunk, a szél vezet át, a csendes folyómedreken, tomboló ár után, bennünk nyugodt rend terem. S mint üvegbúrákban a lepergő homok, mások által [… Tovább]

Vers

Ha majd észreveszed

Babrálnál-e évekig a zárral, ha pontosan tudnád, mit találsz az ajtó mögött? Mennyire lepne meg, ha kiderülne, magad hordtad oda önmagad elől? És miután észreveszed, hogy ott benn sincs kívüled senki, hogy nincs több föltáratlan titkod, képes leszel-e a létezés [… Tovább]

Elbeszélés

Augusztusi szellő

Augusztusi szellő   Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még az ott felejtett, le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál napja idején. A Nap még magasan, az ősz pedig még messze járt. Piri szívében [… Tovább]

Elbeszélés

A házak állnak még

—Mennyi is leszel? – kérdezte apám. —Hatvanöt. Nem válaszolt rá semmit. Láttam rajta, azon gondolkodik, hogy már én is öreg vagyok. Vittem neki recepteket az orvostól, meg gyógyszert, egy egész zacskóval. Nem tud buszra szállni, mert magas a fellépő.  A [… Tovább]

Nincs kép
Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 15. rész

Nem gondolta volna, hogy Amerikába ennyire nehéz lesz jegyet kapnia. Másodosztályra és első osztályra már csak egy hónapos várakozás után lehetett jegyet kapni. Jancsi hiába vetett be minden elképzelhető turpisságot, nem járt sikerrel. A szerencse mégis mellé szegődött. Az egyik [… Tovább]

Vers

szombati rutin

egész este nyolcig szövöm az álmokat szebbnél szebbek jönnek agyam csak válogat – ez is beleférne – arra is futna még – na, erre már talán nem is volna elég – kinek hogy segítek úgy, hogy meg ne bántsam hiszen [… Tovább]

Novella

Lélekharang

Ült az öreg az udvar félreeső részében, az eperfa melletti kispadon. Lába előtt egy vájdling, mellette  a padon egy fonott kosár, aminek a füle már viseltes volt. Hasított rongydarabokkal körbetekerte, hogy az eltört fűzfavesszőket egyben tartsa, és a kezét fel [… Tovább]

Vers

Elvágólag

Elmentél. Ezt látom, tudom Gyűrű, kulcs az asztalon. Ajándékok, amit adtam, levelek, egy nagy halom. Lista, miket küldjek át, ha megírod a címedet. A turmixgép, a pirító – abból másik nincs neked. Egy dobozba tettem mindent. Meg is szűnt az [… Tovább]

Vers

utazó

szabály szerint öttől kerekítenek felfelé már száz éve utazom amióta az eszemet tudom vagy régebben minden egyes éjszaka máskor alszom az elejére nem is emlékszem csak képek illatok a félelmek a csodálkozások hogy akárhányat léptem semmi se lett közelebb se [… Tovább]

Vers

Van okod bosszankodni

van okod bosszankodni                          Koosán Ildikó ha, volna hozzá kedved s nem juszt el a várva várt találkozóra az előre jelzett hófúvás miatt   ha innál egy pofa sört, de nem hoztál elegendő pénzt magaddal   ha egy [… Tovább]

Novella

A kötél

Lassan ballagott a lány Kerekdomb felé, ekkor már nem gondolt senkire és semmire. Úgy érezte, mintha éles kés hatolna a szívébe, úgy járta át egész testét a fájdalom és a félelem. Sokkhatás érte az elmúlt éjszaka, de most már kezdett [… Tovább]

Abszurd

Lomtalanítás

Szekrényemben polcok, lehetetlen helyek, valószínűtlen tárgyai. Lomtalanítás. Nini, te hogy kerülsz ide? Nem is olyan régen, még azt mondtad, örökké, és hogy lesznek még csodálatos napjaink. Meg kellett volna őriznem téged, valahol a fő helyen, de elkopott a lehetőség, mára [… Tovább]

Fordítás

Robert Desnos: Holnap

Robert Desnos  /1900-1945. Paris/. Holnap              Koosán Ildikó fordítása   Százezer évesen is lesz még elég erőm   Várni rád, ó holnap, nógatni reményemet. Az idő, a vén, ezer kórságtól szenvedőn  Nyüszíthet: lesz új reggelem, új estém veled.   De [… Tovább]

Vers

SZÓMŰVES KELEMEN

  Egy ballada nyomán Tizenkét szóműves elindult egy útra, Betűbe falazni Szellem Fényes várát. Szellem Fényes várát rakni el is kezdték, Nappal mit felraktak, estére leomlott, Este mit felraktak, reggelre leomlott. Tizenkét szóműves most mitevő legyen, Hogy az ő munkájuk [… Tovább]