Novella

Csendes apokalipszis

Egy hete tartott már a káosz városszerte. Hamarosan eljön az a nap, amikor mi már nem leszünk itt. Tehetetlenül álltam a konyhámban, és néztem, hogyan idegenek tolják ki a bútorokat. Mindegy, hiszen úgy sem lesz rá szükségem, de neki akkor [… Tovább]

Vers

Tölgyek alatt

ülök a padon sárga leveleket sodor lábam elé a szėl gesztenye koppan halkan a földre felocsúdok mély csendemből lágyan simogatja arcom a napsugár élvezem a törődését aranyszínű leveleit dicsérem az öreg tölgynek mi mindent láthatott ő hosszú életének keserves napjain [… Tovább]

Vers

Nyeregben

Innen lesz szép nyerni. Tét nélkül is tovább tekerni. Nem törni célra, csak gurulni, végül majd illőképpen megköszönni, hogy nem volt kényelmetlenebb, sőt, úrrá tudott lenni rajta — bár belekopott a nyereg, mégis- csak megülte egy magadfajta.   Legutóbb szerkesztette [… Tovább]

Novella

Álom és valóság

  Megkentem a kenyérszeleteket vajjal, mindegyikre raktam pár szelet szalámit és kitettem őket az asztalra. Zöldségeket már vágtam fel, a kakaó még forró, ideje felkeltenem a gyerkőcöket. Örömmel hallottam, már megelőztek, hangoskodásuk kihallatszott a fürdőszobából. Felmentem a lépcsőn és bekopogtam [… Tovább]

Kisregény

PÉNZT VAGY… 3. rész

Az este meg az éj csendesen, de igen nagy csaták sorozatával telt. Voltak azért étkezési meg tisztálkodási szünetek közben, de a testek önálló akarattal és betelhetetlen szenvedéllyel szeretkeztek. Reggel a fiú készített reggelit, és a szundikáló, kifáradt, beteg lányt csak [… Tovább]

Novella

Afrikai varázslat

A Tshatsiról elnevezett katonai tábor közepén volt a börtönünk. Hosszú, földszintes épület néhány irodával és a mi fogdánk. Elég nagy egy nappali szobának, de kicsi huszonhat ember számára. Csak két nyílása volt: egy vasajtó, s a rácsos, üveg nélküli ablak. [… Tovább]

Vers

Hajnali romantika

 Hajnali romantika             Koosán Ildikó   Szűz hegyi sziklák gömbhéj- üvegén nyüzsgő tűzlárvákból születik a fény, áradó folyamban át az ablakon csontig hatolva puhán körbefon, s merészen égre csalja a Napot;   Élővé varázsolt kristálycsillagok oldják valóssá páralétemet: Létezhetsz bárhol, [… Tovább]

Elbeszélés

A sapkás vadászsólyom

A sapkás vadászsólyom© Illusztráció: Takács Zoltán     Keller Árpád irodáját még madame Pompadur is örömmel használta volna elfogadó budoárnak. Igaz, a lakberendező és a belső építész is egy vagyonba került, de megérte. Kocsa Jolán, a titkárnője se kerül kevesebbe, [… Tovább]

Vers

Salvador Dali stílusában

Salvador Dali stílusában                         Koosán Ildikó    Vége-vesztett a tér ölébe bújt a hold az idő számlapján két célgömb   összeforrt a kezdet és a vég   ketyeg és vizet ér rá csigaház tapad foszlik mint békanyál folyóvá dagad az [… Tovább]

Vers

Esőben …

csepp cseppre hull gyógyszer elgurul elme elborul kezem földre hull szárnyam eltörött egóm elhagyott tél közelít közöny beterít   Legutóbb szerkesztette 2019.11.16. @ 15:32 – Magdus Melinda

Novella

Vendégségben

Márta Hangosan csapódott be a bejárati ajtó, miután bevágta maga után. Ledobta szatyrait a konyha kövére, és fáradtan leült az asztal mellé. Ekkorra férje már kikelt kényelmes foteljából, abbahagyva a tévézést, és érdeklődve nézett rá. – Mi történt? Idegesnek tűnsz! [… Tovább]

Vers

Ágyaz a tél

Nőnek a cseppkövek, lassul az árnyék, alkonyi csendem csipke fehér, jéghideg éjeken meghal a szándék, rőt avarágyon ágyaz a tél. Legutóbb szerkesztette 2019.11.14. @ 17:25 – Vaskó Ági

Vers

November végén

 November végén              Koosán Ildikó   Szunnyadva gubózik az őszvég ködpihe némaságba ajtónk elé, mint vén komondor, bebocsátásra várva   boszorkányátok, amit mormol az enyészet, ne bántsa, színes ruhában, cicomásan érjen az elmúlásba   kivérzett vad, haldoklik mégis, látni, a [… Tovább]

Hírek

November 13. – A magyar nyelv napja

  “Éneklő pogány asszonyok dalolásából született a magyar nyelv. A csodaszarvas rázta le agancsával az erdő ékszereit, a piros bogyókat, hogy szép magyar szavak legyenek belőlük.” (Krúdy Gyula)   Kányádi Sándor: Lőrincze Lajos emlékére porában is áldott kiért és ezerszer [… Tovább]

Vers

Holdfény szonáta

Holdfény szonáta   Szürke nappalok, sötét éjszakák, mit értek ti, ha nem süt a holdvilág, a hegedűs mondd, kinek muzsikál, ha nincs két szív ki egyformán kalapál?   Őszi estén lágy szellő kél, szerelmes dalt fülünkbe zenél, nem hallja senki [… Tovább]

Vers

kérdés

gyakran a biztos sem az aminek gondolod tapintás illat íz és a dallam még elő sem hívódott azt hiszed arra rezonálsz ami megszólalt a másikban és megsértődsz mikor rájössz hogy mennyire független tőle válaszok nélkül is kockázatos a művelet ha [… Tovább]

Elbeszélés

A merénylet

Mire gondoltam az utolsó percben vagy pillanatban? Fogalmam sincs, nem emlékszem rá. Egyedül ültem a kétszemélyes kis asztal mellett a kávéház zsúfolt teraszán. Körülöttem nők és férfiak, különböző korú emberek, és néhány fiatal gyerek. Kávét ittam, a többiek sört vagy [… Tovább]

Vers

– negyvenegy –

  Ketyeg a vekker. Negyvenegy. Mi szeretnél lenni? El kell döntened! Mikor elvárták volna tőlem, tudjam, talán még tizennyolc se voltam. Úgy gondoltam, lesz időm még átgondolni, hagyjam, és mostanra már azt sem tudom, lenni mi akartam. Csupa olyasmi érdekelt, [… Tovább]

Vers

Teremtés

  Kell Neked Istenről Szónokolni. Elpusztít, teremt. Te Magad Teremtesz Új életet, És még örülsz is. Ő Nevet. Ember vagy, Isten fölé Nem emelkedhetsz. Legutóbb szerkesztette 2019.11.11. @ 16:28 – Szilágyi Erzsébet

Sci-fi

LÁTTUNK PINGVINT IS

Végre elérkezett a szombat, a már sokszor megígért, de addig mindig elhalasztott kirándulás napja. Apukám péntek délután minden szükséges holmit becsomagolt, és berakott a csónakba. Mi, mármint a húgom és én, nem segíthettünk neki, mert azt mondta, hogy gyerekeknek az [… Tovább]

Vers

Mozivers

Erőszakos szél, füvek fekszenek. Gyalogút félpillantásra. Terhe nehéz: több ezer év. Gyaloglók, nyikorgó kocsik, lópaták. Lépegető madarak. Átfutó rókák, farkasok. Eső, hó, szikkasztó nyarak. Most én, különös álommal: költői gondolatok vers nélkül. Ezer éves gyalogúton széllel dacoló fűszál. Legutóbb szerkesztette [… Tovább]

Levél

– kötetlenül –

  Mindaz, amit Istentől ingyen kapunk arra, hogy azzal mást boldogabbá tegyünk nem számszerűsíthető. Én már belecsúsztam abba a hibába, hogy pénzt kértem és fogadtam el írásomért… Olyan írásomért, olyan versemért, amiről úgy sejtettem, hogy a benne foglalt gondolatok, az [… Tovább]

Gnóma

Lázas lett Gyárfás

  Kedves unokaöcsémről mondok történetet. Egykorúak voltunk, s az első elemitől a gimnáziumig egy osztályba jártunk. Öcsémnek szólítottam, mert két hónappal kisebb volt nálam. S ez ugyebár már feljogosít, hogy öcsémnek szólítsam. A Hargita tövében látta meg a napvilágot, szívta [… Tovább]

Vers

Mozaik

A maradás hadiállapota. Horgászok. Szerencsés esetben kezemben ficánkol egy egész hallá lett idő. A csend kész regény, csak rövid. Ülök a még nincs-készben. Magamévá tétel. Legutóbb szerkesztette 2019.11.08. @ 21:04 – dudás sándor

Vers

Lassul

Emléke idegen erdő. Nem az övé. Zúgó szél. Derékba tört ágak, zörgő avar. Nem az övé. Ő még ő, de semmi sem az övé. Az erdő, a szél, az ágak nem volt az övé sosem. Lassuló szárnycsapások: köröz, landol, cél [… Tovább]

Vers

– hibátlan hibáink –

Őszi estéken az ember többet gyón, mint teszi azt korábban. Talán a fény hiányát pótolja így a lélek, temérdek kudarcát a szellem felsorolni bátrabb, vétkeket sem rest ragozni már. Nyáron csak élményt élvezetre hányni, későn feküdni, későn ébredni rá a [… Tovább]

Vers

Caton Avenue

  Ha jól emlékszem, talán tíz éve volt Hogy az üresség belém karolt Lefekvés előtt egy cigi még belefér Fordított világban legyél hát denevér Amíg virrasztottam, másra sütött a nap Mire felébredtem, már nem sok maradt Vámpír álmaimat megalázta a [… Tovább]

Vers

Valódi

nekem engedelmeskedett élet és halál csendben figyeltél egy meggyfaágról megformált rajtam keresztül a sár még évek voltak hátra a délutánból felnéztem, de nem láttam túl a fán szeretethiányom: éretlen gyümölcs a pincében lyukakat fúrt apám túl késő volt, hogy a [… Tovább]