Ebergényi Németh Magda : Egy kiló kenyér

…a sültkrumpli édes illata…..

 

Állok a buszra várva, s csak dohogok magamban. Valaki megsúgta, hogy miért ilyen nagy és eltakaríthatatlan a hó. Mert az bizony most is makacsul esik! Nálunk szabott határid?k vannak, s most azért járunk térdig a hóban, mert „útfenntartóéknál", „önkormányzatéknál" február 15-ével befejez?dött a tél. Akkor meg ez az ?rült hó hogy merészel esni!? Nincs hócip?m, de a fejem az dugig van! Karnyújtásnyira t?lem id?s ember dacol a szemközt zúduló pelyhekkel. Amikor ránézek, megragadja az alkalmat és kérdez:

– Tessék mondani, mikor jön a busz?

– Hová megy?

– A „Billegérbe".

– Hiszen oda nem jár busz!

– Tudom. Majd a végállomástól kigyalogolok.

Végigmérem alaposabban. Fejét elny?tt sapka fedi, legalább három mérettel nagyobb lódenkabátját a szél préseli keszeg testére. Ahogy megpillantom zöldes trapéznadrágját és posztó lábbelijét, önkéntelenül is szólnom kell.

– Nagyon meg fog fázni, hiszen ott a hegyen akár méteres is lehet a hó..

– Az meglehet. Már három nappal ezel?tt haza kellett volna jönnöm, csak beteg a dédunokám, azért maradtam így el.

– Hát merre járt?

– Csopakon – mondja egykedv?en és homlokán a b?r száz red?be szalad – Szegény pici nagyon beteg, kórházba került.

– Mi a baja? – faggatom újdonsült ismer?sömet.

– Csak az orvosok tudják, vagy tán azok sem igazán.

– Aztán mióta él a Billegérben?

– Már 12 éve.

– Gondolom a feleségének is nehéz lehet ott a hegyben.

– Neki már semmi baja húsz éve.

– Akkor hát kivel él a hegyen?

– Egyedül. – Látja rajtam a hitetlenséget és kissé eltöpreng, hogy mondja-e tovább?

– Miután az asszony meghalt, a gyerekeim kérésére eladtam mindent Csopakon. Aztán mehettem én is Isten hírével. Hát ott a Billegéren egy kis sz?l?t vásároltam és csak úgy engedély nélkül építettem egy szoba-konyhát. Már jöhetne az a busz!

– Még van legalább öt perc. – nyugtatom. Aktatáskájából kilóg egy kockás asztalkend?be csomagolt kenyér vége.

– Nem irigylem, két – háromnaponta mehet vásárolni!

– Á, nem vagyok én olyan nagyétk?… – legyint heherészve – elég egy kiló nekem egész hétre.

– No, és mennyi a nyugdíja?

– Látja, azért a 32 ezerért is be kell zarándokolnom a városba!

– Nem unatkozik nagyon?

– Dehogy! Szeretem a természetet, olyan szép, mikor az ?zek inni mennek a patakhoz, a mókusok meg segítenek diót verni. Van egy elemes rádióm is, azt néha hallgatom.

– Aztán milyen munkát végzett, hogy ilyen „sok" az illetménye?

– Eredetileg k?m?ves voltam, aztán id?sebben egy pékségben dolgoztam. Összesen 45 év munka után mentem nyugdíjba! Hát már hazaértem volna gyalog is!- dohog türelmetlen.

– Régóta vár?

– Biztosan van két órája…tudja nagyon kevés a fám, keveset gy?jtöttem. Most meg lesz este hat is, mire meleget érzek.

A templom harangja elkongatja a delet s bíztatóan szólok a Névtelenhez

– Már jön a busz, s?t!, kett? is! Ne szálljon fel az els?re, a második még a Billegért is megközelíti! A sof?r majd segít – biztatom.

Hirtelen megragadja átfagyott keze az enyémet.

– Isten áldja és köszönöm!

– Mit köszön?

– Hogy segített, meg aztán beszélgettünk is egyet.

Meglódul a tömeg s az Öreg illend?en félreáll, míg a többiek tapossák egymást. Majd utolsónak felszáll. Hálálkodva még megkeres vaksi szemével. Aktatáskájából el?bújik a kenyér csücske. Mellettem a hirdet?táblán öles bet?kkel adja a plakát a Vállalkozói Szféra estélyét. Elképzelem a svédasztalokat kellemes meleg környezetben, meg az Öreg egyhetes megszáradt kenyerét. Öltönyök, alsószoknyás nagyestélyik és a sült krumpli édeskés illata. Ez már valahogy Amerika. A hó meg csak esik! Nem érdekli a határid?, de most aztán mindent kiad magából!

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.21. @ 13:53 :: Ebergényi Németh Magda
Szerző Ebergényi Németh Magda 15 Írás
ÁÃ?llok a létra középső fokán. Mellettem a Társam, mögöttem két fokkal Lányaim. Nem siránkozom rosszkor megszületett mivoltomon. Idáig tiszta még a lapom. Gerincesnek születtem, s arra vigyázok, hogy tartásom egyenes maradjon. Anatómiát tanultam, de jobban szeretem az ÀžembertantÀ?. Ha érzelmeimmel gondolatokat váltok másból ki - megéri. Tisztelem a gyermek őszinteségét, az idős tapasztalatát, s aÀ? középutasÀ? igazát. Egyezséget akarok, mert magam is ellentmondás vagyok! A külsőségekre mai világunkban - rossz megfontolásból? - keveset adok. Az ember szépsége lelkében rejlik, azt kell megkeresniÀ¦