dr Kocsi Katalin : Megnyugvás

 

Meddig vagány a magány?

Egy konok hajnalon

Ráébredsz, hogy üres

Tenyérrel és halott öllel élsz.

Minden miben hittél –

Elkárhozott, s ?egy másik

Oltár gyehennáján ébred,

Míg te csak féled és hagyod

Gy?zni az id?t.

Hogy szeretnél még akarni

Száznak jót, s kérni ennivalót

Szeretetb?l és vágyból!

Öleléseidre nem simul emlékeid

Árnya, mert csak vele lehettél

Volna t?z nélküli kályha.

De kés?.

 

Csak most, hogy testem levetem,

Lelkem égbe száll, már nem keresek,

Csak önmagam találom a halálos ágyon.

Legutóbbi módosítás: 2007.10.11. @ 08:52 :: dr Kocsi Katalin
Szerző dr Kocsi Katalin 82 Írás
1969-ben születtem. Nő. Ezen társadalmilag és biológiailag determinált meghatározás mögött férfi-aggyal, ember-szívvel élő nő vagyok. Két végén égetem a gyertyát. Szeretek csak úgy "van-ni". Kicsit bolondos, kicsit őrült, kicsit én magam és önmagam.