Schmidt Tibor : Shiva csókja

sötétedett

a kertben abbamaradt a tücskök cirpelése

a Hold Káma-Szútrát olvasott

majd felajzott sarlójára húzta

a kéjre éhes estet

 

esni kezdett

s míg kint könnyű zápor szitált

bent a szobákban

feromon-felhők

könnyű párája lengett

és mindent beborított

 

amikor melléfeküdtem

Éva már aludt

de szája mozgott

 

érthetetlen szavakat mormolt

majd hirtelen felült

és csukott szemmel az ablakra mutatott

 

elborzadva láttam egy gyilkos skorpiót

a függönyön felfutni

és eltűnni a ráncok közt

 

kis idő múlva Éva holtsápadtan

felsikoltott

s egy másik pontra mutatott:

 

ott-ott

egy óriási madárpók

 

odanéztem

de az Shiva volt

 

ébenfekete trónon ült

szitárt pengetett

és a végső napról énekelt

 

hátunk mögött a Hold fáklyája kísértetiesen lobogott

 

hipnotizált a dal

amikor már mozdulni se tudtam

Shiva nyolc kezével gyorsan körbefont

vámpír-szájával rám tapadt

s mint egy fekete lyuk

minden tökéletlenséget

vágyat

kapcsolatot

érzelmet

régi emléket

ami Isten és köztem volt

kiszívott belőlem

 

reggel a nyitott ablakon betoppanó szél

helyemen

csak száraz porhüvelyt talált

 

lehullott levél híján

azzal kezdett játszani

 

Legutóbbi módosítás: 2007.10.19. @ 08:03 :: Schmidt Tibor
Szerző Schmidt Tibor 503 Írás
Schmidt Tibor - theodor okl. villamosmérnök, doktor informatikai vállalkozó weblapom: https://www.artpresszo.hu/